Díj - Deja Vu

A díjat szeretném megköszönni Barbinak, akinek ezzel a lendülettel vissza is ajánlom!:) És lassan képtelen vagyok elhinni, hogy egy díjért sem kellett könyörögnöm - már nem, mintha az a típus lennék, aki él-hal az elismerésért. Csak... na, ezt majd a "magamról" szekcióban kifejtem.

Magamról 5 dolog:

1.  Szóval, amit már elkezdtem a köszönetnyilvánításnál: sosem azért vagy úgy írtam a blogomat, hogy az imponáljon valakinek, vagy mert úgy láttam, hogy a Directioner-fandomban ez "elvárt" (ami, persze, hülyeség, de van, aki ezt gondolta, annak azóta nem köszönök). Hanem azért írtam, mert ez örömöt szerzett nekem, nem mellesleg meg nem tudtam anélkül egy helyben maradni, hogy pont a srácokról ne szóljon egy történetem se. És miközben írtam, nem is gondoltam senkire - na jó, egy-két rész kivétel van, de nekik ajánlottam kifejezetten azokat a részeket, itt gondolok egy konkrét áprilisira (jut eszembe, Virág, ezennel díjazom a blogodat!) -, és amikor posztoltam, akkor jutottak eszembe az olvasók, és reménykedtem abban, hogy tetszeni fog nekik, és nem okozok nekik csalódást, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők azt elképzelték. Miattuk törekedek a legjobbra, de saját magam miatt írok. Ezért hihetetlen számomra ez a sok díj.
2. Négy legjobb barátnőm van, fele-fele arányban Directionerek, avagy zenei mindenevők, és ez nekem így tökéletesen megfelel. Mindannyiukra ugyanannyira számíthatok, mind a négyen különböző személyiségek, és talán éppen ezért ők négyen azok, akik kiegészítenek engem.
3. Fontosnak tartom a zenei tolerancia elvét, ami annyit tesz, hogy ne szóljuk le mások zenei ízlését, mert attól lesz olyan az ember, amilyen, és amíg például én nem rinyálok egy rockernek all day-all night módiban a One Directionről, és ő is megkímél a Korn-hörgés kielemzésétől, és el tudunk beszélgetni másról, addig energia- és időpocsékolás ócsárolni a másik ízlését. Mert ha mást hallgatsz, mint a többiek, nem leszel se több, se kevesebb. Csak más. És ilyen színesen szép a világ. Szóval Peace & Love.
4. Egyik legjobb barátnőm sikeresen megállapította, hogy amikor idegesen írok, sokkal görcsösebben fogom a tollat, és gyorsabban is firkantom le a betűket. Én meg azt figyeltem meg, hogy összeszorítom az állkapcsomat.
5. És végül, egy olyan dolog, ami a Little Dreammel kapcsolatos.
   Ez a Kicsi Álom - párak örömére, mások bánatára - lassan véget ér, alig van hátra pár rész, és lezárul a történet.
   De Olvasó, ne ess pánikba! Nem lesz szomorú a vége, ezt előre meg tudom ígérni, mert már megvan, hogy hogy fogom befejezni a kis szösszenetemet.
   Ez pedig már a reklám része:
   Indul egy új blogom, ami a Please, play me fair névre hallgat. Az Előszót akkor fogom felrakni, amikor a Little Dream utolsó előtti részét, az első fejezet pedig akkor, mikor itt az utolsót. Ha a LD tetszik/tetszett, ajánlom szíves figyelmedbe ezt az újat is, és remélem, sikerül ezzel a történettel is megfognom Téged. Kicsit más lesz, mint a tőlem megszokott, itt gondolok az igeidőre (többet nem mondok :P). És még egyszer köszönöm, hogy ennyien mellém álltatok ebben a közel hét hónapban, támogattatok, díjat adtatok, és nem utolsó sorban vártátok az új részeket, hogy mi lesz Sophie-val és Harry-vel, Virággal és Niall-lal, hogy Chris milyen baromságot fog már megint elkövetni, hogy mikor, és milyen körülmények között tűnik fel a részben egy dal a Take Me Home-albumról, és hogy olyan sokan mondtátok, hogy annyira életszerű az egész.

Kérdeztek-válaszolok:

1. Mi a kedvenc tantárgyad a suliban?
   Irodalom és nyelvtan.
2. Sportolsz-e valamit? Ha igen, akkor mit, és versenyszerűen vagy csak hobbiból?
   Őőő, az írás számíthat sportnak? Kimerítőbb, mint az azt ember gondolná.:D Amúgy meg nem, heti három tesi és a busz után futás kimeríti a mozgásigényemet.
3. A családodban kivel vagy a legszorosabb kapcsolatban?
   Nehéz eldönteni... anyuval azért, mert nagyon jókat tudunk beszélgetni, és előbb kiszúrja, hogy van valami bajom a világgal, mielőtt még rákezdenék. Apuval azért, mert vele bármit meg tudok beszélni, és anyuval együtt segítik áthidalni a nehéz pillanataimat. A tesókkal pedig azért, mert ők elfelejtetik velem a problémákat, és tudom, hogy mindig mellettem állnak.
4. Van háziállatod? Ha nincs, akkor szeretnél?
   Vaaan, egy kutyim, bár inkább macskaként viselkedik; mindig eszik és alszik, de ha pörög, akkor foglalkozni kell vele.
5. Mi a kedvenc színed?
   A meleg színek és a zöld. Ennél konkrétabban sajnos nem tudom meghatározni.

Kérdezek-válaszoltok:

1. Mit tervezel a nyárra?
2. Ki az, aki felé bármikor, bármilyen körülmények között bizalommal fordulsz?
3. Mit szeretsz a legjobban a személyiségedben? Miért?
4. Kedvenc sorozat?:)
5. Mi a csengőhangod, ha a legjobb barátnőd hív?

Még három ember:

1. Yvette
2. Yvette és Lillie
3. Dia