49.fejezet

Rekordgyorsasággal telt el az első hét a suliban. Észbe se kapok, de már péntek délután van, és Harry-vel pedig megyünk a St James-be Jatherine-nel találkozni.
Amint szőke barátnőm kiszúr minket, otthagyja a dobost, és a nyakamba borul:
   - Sophieee, már úgy hiányoztááál!
   - Nekem nem örülsz? - tárja szét a kezét Harry, tettetett sértődöttséggel.
   - Láttalak versenyautós alsógatyában. Valahogy nem tudok... - jelenti be Cat, mire hangosan felnevetek. Harry megsemmisülten mered lány barátjára, aki elvigyorodik - csak húzom az agyad! Tudjuk, hogy nem volt ilyen gatyád - kacsint a srácra, majd szabad oldalamon belé karol - de, volt neki - súgja a fülembe, és újra felröhögök.
Josh, mikor odaérünk hozzá, Harry-vel kezet fog, engem pedig felkap a földről, és megpörget a levegőben.
   - Hú, de erős vagy... - jegyzem meg, mikor drága dobos barátom visszarak a földre.
   - Te meg tök könnyű, Harry, nem félsz, hogy egyszer csak elfújja mellőled a szél? - fordul barátomhoz.
   - Szerinted miért fogom mindig a kezét, még a kocsiban is? Elviszi a huzat, ha lehúzom az ablakot - kontrázik.
   - És én még azt hittem, szeretsz - biggyesztem le az ajkam.
   - Hát, ti hihetetlenek vagytok - rázza a fejét Cat röhögve.
A délután nagyon jól telik, rengeteget röhögünk és beszélgetünk, nagyjából mindenről, ami csak eszünkbe jut. Van, hogy egymás szavába vágva, van, hogy párokba rendeződünk a diskurzusok alkalmával, van hogy csak mindenki egyszerre mondja a magáét, de mégis valahogy sikerül megértenünk egymást. Fél hatra érünk haza, és a szobámban találjuk a csapatunk másik, nagyobb részét... Perrie-vel együtt!
   - Perrie, te hogyhogy itt? Nem turnéd van? - kérdezem meglepetten.
   - De, de kivettem pár szabadnapot Virág miatt - feleli mosolyogva.
   - Apropó, Virág merre? - kérdezi Harry. Unokatesóm ebben a pillanatban slattyog ki a fürdőből, nesszeszerével a kezében.
   - Hellóóó - köszönt széles mosollyal az arcán - hallod, újra kell pakolnom az egész bőröndöm, több cuccal megyek haza, mint amennyivel jöttem.
   - Nem értem, hogy miért fura, amikor mindig így szokott lenni - felelem nevetve - segítsek? - guggolok le mellé.
   - Öhm, nem leszek bunkó, ha azt mondom, igen?
   - Jó, ezt most meg se hallottam - vágom rá. Harry felül Zayn mellé az asztalom tetejére, ami mellett Perrie ül a székben, Louis ölébe húzza Eleanort az ágy szélén ülve, a diszkrét, Csak Fogjuk Egymás Kezét Payzer-páros mellett, Jatherine pedig leül Niall mellé a földre, aki éppen előveszi a gitárját. Megpengeti a húrokat, és amíg mi ketten, unokatesómmal pakolunk, Zayn elkezd énekelni:
   - Can't believe you're packin' your bags... tryin' so hard not to cry. Had the best time and now it's the worst time, but we have to say goodbye - ezt követően Harry veszi át a hangot:
   - Don't promise that you're gonna write, don't promise that you'll call. Just promise that you won't forget we had it all...
   - Cause you were mine for the summer, now we know it's nearly over. Feels like snow in September but I always will remember - énekli Niall a refrént, végig Virágon tartva a szemét - you were my summer love. You always will be my summer love - tartja ki a hangot, majd Louis kezd énekelni:
   - Wish that we could be alone now. If we could find some place to hide... make the last time just like the first time push the button and rewind...
   - Don't say the word that's on your lips, don't look at me that way. Just promise you'll remember when the sky is grey - énekli Liam, majd Niall újra rákezd a szólóra, ami után Zayn veszi át a hangot:
   - So please, don't make this any harder, we can't take thins any farther... and I know thre's nothin' that I wanna change, change!
   - You were mine for the summer, now we know it's nearly over. Feels like snow in September but I always will remember - áll fel a földről Niall, és továbbra is gitározik. Virág elé lép, amíg a srácok beszállnak az utolsó sorokba:
   - You were my summer love. You always will be my summer love...
   - Jézi, srácok - rázza meg a fejét unokatesóm, és zokogva Niall karjaiba veti magát - ez gyönyörű volt.
Mi, többiek mosolyogva figyeljük a jelenetet, és konstatálom, hogy nem csak nekem csillog könny a szememben; az össze lány ennyire meghatódott, sőt, még a srácok is törölgetik a szemüket.
   - Virág, nem akarom megzavarni ezt a szép pillanatot, mert én is imádlak, tényleg, és nem akarom én se, hogy elmenj, de ilyen pólóm nekem is van! - emel ki egy kék-fehér csíkos felsőt a bőröndből Cat, aki időközben mellém telepedett. Ezen a kijelentésen mindannyian felnevetünk; barátnőnk feloldotta a hangulatot.
Perrie bekapcsolja a gépem, és miután beütöm a jelszavamat, benyomja rajta a Hits Radiot, ahol pont a srácoktól megy a One Thing, és Louis - persze, - rögtön felkiált:
   - Inbetweeners-tánc, most! - és mindnyájan rákezdünk. Louis-é a leghitelesebb, Virágé és az enyém a "legcukibb" (ezt így megszavazták), Danielle-é a legkecsesebb, Eleanoré és Perrie-é talán a legnormálisabb - pár Perrie-nél az arckifejezése miatt lehetne vitatkozni, mindegy, ő is jót röhög saját magán -, Harry-é meg... hát, a legszerencsétlenebb. Cat meg mindenkit meglep, hogy tudja a táncot, így kérdően Joshra pillantunk.
   - Most mi van? Lelkes volt... - vonja meg a vállát, mire barátnője felnevet, és hozzábújik. A dobos átkarolja a vállát, és nyom a homlokára egy puszit.
Egy idő után mindenki beszáll a pakolásba, és a "munkacsapatok" is seperc alatt kialakulnak; Zayn, Harry és Louis összehajtogatja a ruhákat, amiket aztán Eleanor, Danielle és Liam újrahajtogat. Cat, Perrie és Niall lemegy a konyhába valami kajáért, ők felelősek az ellátásunkért, Josh pedig leül mellénk, és segít bepakolni nekem és Virágnak a bőröndbe.
   - Lehet egy kérdésem? - néz végig rajtunk Viii a "kajaszünet" alatt, és elvesz egy pizzát a dobozból (nem, nem Niall-ék szolgálták fel dobozban. Inkább rendeltek, mert nem volt kedvük felforgatni a konyhámat) - miért akartok kipaterolni? - kérdezi unokatesóm komolyan. Mi, többiek értetlenül, döbbenten és kétségbeesetten meredünk rá. Beáll az ijesztő csend - csak húzlak titeket - neveti el magát végül, és egyszerre lélegzünk fel.
   - Drágám, ez csúnya volt - nevet Niall is, és magához öleli barátnőjét.
   - Virág, ilyet többet ne csinálj! - mondom én is, mire mindenki felnevet a kissé hisztérikus hangvételemen - már tényleg azt hittem, hogy így gondolod...
Kis csapatunk este fél tízig ökörködik agyba-főbe, majd Elounor és Payzer állnak fel először, hogy ha most nem mennek haza aludni, holnap mosogatórongyok lesznek a reptéren, így Zerrie és Jatherine is búcsúzkodni kezd. Utoljára Narry megy el - az az elválás tart a legtovább, de végül ők is távoznak negyed tizenegykor. Ahogy elmennek, Virággal egymást váltjuk a fürdőben, és lekapcsoljuk a szobámban a villanyt. Jó éjszakát kívánunk egymásnak, és bebújunk a takarók alá.
Vagy háromnegyed órán keresztül forgolódok. Egyszerűen nem tudok elaludni. Tudom, hogy sok mindent megéltünk Virággal ezen a nyáron, mégis úgy érzem, hogy valami kimaradt, valamit elfelejtettünk, valami hiányzik... úgy tűnik, nem vagyok rá kész, hogy elmenjen.
   - Sophie, te alszol? - suttogja unokatesóm.
   - Dehogy - felelem normális hangerővel - te? - kérdezek vissza.
   - Ne legyél már hülye - ül fel a pótágyon röhögve.
   - Jól van, reflex volt, hagyjá' má' - legyintek, és átmászok hozzá. Leülök az ágy végében, és magam alá húzom a lábaimat - nem maradnál még egy hetet?
   - Hidd el, ha nem lennék végzős, rinyáltam volna érte - mosolyodik el szomorúan - nem akarok elmenni. Mi van, ha nem sikerül úgy az érettségi, hogy jöhessek a londoni egyetemre? Nem akarok úgy elbúcsúzni holnap, hogy talán soha többé nem látjuk egymást - csuklik el a hangja.
   - Csússz arrébb - lépek a párnája mellé, és bemászok mellé a takaró alá - és te se legyél hülye. Már miért ne vennének fel? Tavaly is kitűnő voltál, sőt, ha nincsen informatika-órád, akkor tizedikben is az lettél volna. Ugyanazokat a jegyeket nézik, amiket nálunk, maximum annyi lesz a kérésük, hogy szerezz egy olyan nyelvvizsgát angolból, ami külföldön is érvényes. És amit meg a kisujjadból rázol ki, mert még most is angolul hadoválunk egymásnak, ahogy egész nyáron, és bár sötét van, de látom rajtad, hogy érted, mit mondok, és válaszolni is tudsz. Sőt, néha jobban beszélsz angolul, mint én! - hadarom el neki a bíztatásomat, mire felnevet - ebből kifolyólag azt is meg merem kockáztatni, hogy ösztöndíjat kapj.
   - Mi lesz velem nélküled az érettségihéten?
   - Öhm... hálóó! Skype? Msn? Facebook? Már ott is elérhető a webkamerás lehetőség.
   - De az nem ugyanaz. Hogy ölelgetlek Skype-on csontropogtatásig, amikor izgulok? - karolja át a vállam, és szorosan magához húz, amivel nevetésre késztet.
   - Azért jó volt ez a három hónap? - kérdezem.
   - Ahh, legjobb mind közül! Már ha jövőre nem...
   - Na jó, most van belőled elegem. Ne gondolj már arra, hogy nem jöhetsz ide vissza! Amúgy is, én tudom, hogy pontosan hol laksz, szóval ha más nem, mi megyünk utánad. Tudod, ha a hegy nem megy Mohamedhez...
   - Imádlak - mosolyog rám - nekem van a legjobb unokatesóóóm! - ölel meg újra szorosan, és majdnem lezakózunk az ágyról.
   - Jáááj, maradj már! - billentem vissza magunkat egyensúlyba.
Az egész éjszakát végigbeszéljük, és a nyár minden egyes pillanatát felelevenítjük, kezdve ott, amikor Virág megjelent a szépségversenyen. Mindig is olyan volt a kapcsolatunk, mint két testvéré, tök mindegy, milyen messze lakunk egymástól, és mennyire lehetetlenek a találkozások. Tavaly nyáron egy hétre lementünk velük Balatonra, ami több volt, mint fenomenális. Azt kell mondjam, hogy minden egyes beszélgetésünk alkalmával csak még szorosabbnak érzem azt a köteléket, ami megmagyarázhatatlanul erős már azóta, hogy egyáltalán találkoztunk egy nagyobb családi összejövetelen vagy tizenkét éve. Bárcsak lenne még időnk... nem akarom, hogy ennek holnap vége legyen. Mert igaza van; akár huszonegyedik század, akár nem, ezt csak élőben lehet átélni.

   - Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a London-Barcelona járat tíz perc múlva indul! - halljuk a hangosbemondót, amíg Virág és Niall elszaladnak a reptéri boltba venni valami csokit, és mindenkinek kávét.
Mert hát itt vagyunk. Heathrow repülőtér, és várjuk unokatesóm gépét. Még van másfél óránk, de időben kellett becsekkolni, így most a műanyagszékeken ülünk, fáradtan, mosogatórongyként, alig élve. De hát vasárnap reggel fél nyolckor ne mondja nekem senki, hogy annyira aktív tudna lenni. Az egyetlen mozgást, amit kis csapatunk produkál, azt Josh keze végzi, ahogy unalmában halkan dobol Virág bőröndjein, amíg barátnője a vállára dőlve alszik. Eleanor és Louis egymásba gabalyodott lábakkal, megosztott fülhallgatóval zenét hallgatnak, Liam és Danielle együtt olvas valami pletykalapot, ami megint az ő kapcsolatukat támadja, Perrie és Zayn csak úgy, hobbiból dalszöveget írnak, Harry pedig az ölembe hajtja a fejét, és amíg én az olaszházimat írom, ő a BlackBerryjén Twitterezik, majd egyszer csak oldalra fordul az arca. Bealudt. Mosolyogva kiveszem a kezéből a telefonját, és lefotózom, ahogy alszik.
   - C-cc, Sophie! - szól halkan Zayn - feltöltöd Twitterre? - vigyorog gonoszan.
   - Gondoltam, átküldöm magamnak - csóválom a fejem - amúgy is, az a te reszortod!
   - Ez így van - helyesel, még mindig fülig érő szájjal, majd mögém lép, kiveszi a telót a kezemből, pötyög rajta pár percig, majd visszaadja. Gyanúsan méregetve őt belépek a saját fiókomba, és mi az első poszt?
zaynmalik1D
@Harry_Styles dream, a little dream of me...;) comfortable?:D @Sophie_Goldy
@zaynmalik how dare you?:DD via his OWN phone? not too fair...:) x - így válaszolok a rosszfiú tweet-jére, míg Zayn visszaül Perrie mellé, és folytatják a dalszövegírást.
Virág és Niall időközben visszaérnek, és egy-egy kilós M&M's-et majszolva kiosztják a kávékat, majd lehuppannak mellénk. A hirtelen mozgástól Harry felriad, és nagyokat pislogva tekint körbe.
   - Hol vagyunk? - kel fel az ölemből.
   - Heathrow - feleli Virág, mire barátom megfogja a kezét:
   - Ne menj már el - veszi ki a kezemből az ő nevére szóló kávét.
   - Nem örökre búcsúzom - mosolyog rá Virág - úgyis láttok még!
   - De-de-de mi mindennap látni akarunk - húzza az ölébe Niall, és nyom a kulcscsontjára egy puszit.
   - Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a London-Budapest járat húsz perc múlva indul! - halljuk a hangosbemondót, mire Liam, Zayn, és Louis egyszerre nyúlnak Viii csomagjaiért, Harry felkapja unokatesómat a hátára, Josh felkelti Catet, Danielle-ék meg mellém és Niall mellé lépnek, így indulunk el a váróból. A jegykezelőnél a srácok elintézik a csomagokkal való ügyeket, mi, lányok pedig búcsúzni kezdünk.
   - Jaj, nagyon fogsz hiányozni, gyönyörűségem! - szorítja magához Eleanor Virágot, aki szintén erősen öleli barátnőnket.
   - Írj minden nap! Oké? És küldj képeket! - nyom puszikat unokatesóm arcára Danielle.
   - És Skype-olni muszáj lesz, hetente legalább kétszer! - teszi hozzá Cat, és a magas lány felkapja sist a földről, mire az a hirtelenségtől sikkant egyet.
   - Jézi, de erős vagy... - nevet Virág a szőkeségre, mire Cat befeszítős pózba vágja magát. Hangosan felnevetünk, majd Perrie is Viiihez lép:
   - Ha Bécsben vagy a környéken koncertezünk, jössz. Jöttök - járatja végig a tekintetét mindannyiunkon.
   - Mindenképpen - bólint unokatesóm, amikor a srácok visszaérnek. Ők is sorban végigölelgetik Virágot - egyikőjük sem nagyon akaródzik elengedni -, aki aztán elém lép. Egy pillanatig csak nézzük a másikat, majd egyszerre borulunk a másik nyakába.
   - Nagyon fogsz hiányozni!!!! - zokogja sis, és még erősebben szorít magához.
   - Nem akarom, hogy elmenj - motyogom én is, és nem küszködök a könnyeimmel, egyszerűen csak hagyom, hogy végigfolyjanak az arcomon - te ide figyelj, újévi bulit nálad tartunk, Magyarországon, ezzel a sok idiótával itt körülöttünk - tolom el egy kicsit magamtól, mire nyom egy puszit az arcomra.
   - És nyáron már jövök vissza - teszi hozzá.
   - És nyáron már jössz vissza - bólintok - összeköltözöl Niall-lal, és ugyanolyan hatékonyan pakoljuk ki a dobozokat, mint tegnap össze a bőröndöket.
   - Rendben - nevet fel hangosan unokatesóm, továbbra is a szemét törölgetve - akkor nemsokára - engedi el nagy nehezen a csuklómat. Még mielőtt belépne a kapun, Niall elé lép, megragadja a derekánál, felemeli a levegőbe, és hosszasan megcsókolja. Váltanak még pár szót, majd Virág, erősen markolva a barátjától kapott gyűrűt a nyakában, belép a kapun.
És mi, tizenegyen átrohanunk az üvegablakokhoz, hogy megnézzük, ahogy felszáll a budapesti járat.