50.fejezet - Vége

Hát, itt lennénk. Országos szépségverseny, 2013-as forduló. Ugyanúgy júniusban, mint tavaly. Ugyanígy itt vagyok, mint tavaly. Ugyanazt a ruhát viselem, mint tavaly. Ugyanabban a backstage-ben, mint tavaly. Ahogy körbenézek a helyiségben, minden ugyanannak tűnik. De mégis minden teljesen más. Már nem tizenhat évesen állok itt... már nem versenyzőként állok itt.
Ugyanis a One Directiont idén is felkérték már februárban, hogy ugyan már vállalják el újra a zsűri szerepét. Természetesen, a menedzsment ebbe beleegyezett, sőt, engem is beajánlottak, mint díjátadónak, ha már tavaly én nyertem, és úgyis szívesen jöttem. De mondjuk, nagyobb változás az, hogy amíg tavaly Chris állt mellettem, hogy támogasson, ma Harry-vel érkeztem kézen fogva, és a többiek is körülöttünk állnak, Danielle-lel, Eleanorral és Perrie-vel... de Virág nincs itt. Múlt héten tette le az utolsó szóbeli érettségi vizsgáját, és ezt is anyutól tudom, aki beszélt a nagynénémmel. De én már május óta nem hallottam drága unokatesómról.
   - Mi a baj, kicsim? - duruzsolja a fülembe, Harry, amikor észreveszi hirtelen hangulatváltozásomat, és karját a derekam köré fonja.
   - Semmi, csak... hiányzik Virág - biggyesztem le a számat, mire barátom nyom egy puszit az arcomra.
   - Ja, nekem is... mennyit ökörködnénk már vele, ha itt lenne.
   - Tuti felugrana a hátadra.
   - Ja, az biztos - nevet fel, majd megkérdezi Louis-tól, hogy ő nem látta-e Niallt, de Süsü csak megrázza a fejét:
   - Pedig már a büfében is néztük, de ott sincs.
   - Kezdek aggódni érte... - dünnyögöm magam elé.
   - Nyugi, elő fog kerülni - legyint hanyagul Zayn, mire felé fordulok:
   - Zayn, arról beszélünk, aki Magyarországon elveszett az állatkertben! Kizártnak tartom, hogy egy olyan helyen, ahol nincs térkép... árrh! - sikítok fel velőtrázóan, és megfordulok a tengelyem körül. Szőkésbarna haj, barnás-zöldes szemek, hatalmas vigyor.
   - Cső! Ennek tavaly is beugrottál - kacsint rám unokatesóm.
   - Virág! - borulok a nyakába - te mit csinálsz itt?
   - Csirkét párolok... - kontrázik cinikusan - szerinted mégis mit?
   - Hú, éhes vagyok... - kap a gyomrához Niall, amíg a többiek is megörvendeztetik, hogy Virág visszatért köreinkbe. Az ír srácon én csak nevetni tudok.
   - Miért nem szóltál, hogy jössz? - fordulok vissza Virághoz. Megvonja a vállát.
   - Nem tudom. Így viccesebb volt. Hallom, díjat adsz át - vigyorog, mire bólintok - emlékszel, hogy tavaly El és Dani volt a két ember?
   - Persze, hogy emlékszem, hát ott álltam! - mutatok nevetve a színpad felé, de unokatesóm figyelmen kívül hagyja a megjegyzésemet:
  -  Tökre deja vum van, de ez annyira sokkal jobb, mint tavaly - csókolja meg Niallt - na, de akkor hogy legyen az este? Ma reggel érkezett a gépem, és bár lepakoltuk Niall-nál a dobozokat, de kicsomagolni még nem volt időm.
   - Mi? Tehát felvettek a londoni egyetemre? - képedek el. Unokatesóm bólint - úristen! - borulok a nyakába önfeledt örömmel - de akkor ez azt jelenti, hogy itt maradsz, ugye?
   - Hm-hmmm, bizooony - kacsint rám Virág vigyorogva.
   - Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuj! - vinnyogom a vállgödrébe.
   - Héé, ezt én szoktam ilyen hosszan! - nevet fel, és erősen magához szorít, csakúgy, mint én őt magamhoz.
   - Na lányok, ha kiörömködtétek magatokat, mondanám a hirtelen tervemet - karol át mindkettőnket Liam -  itt végzünk, elmegyünk enni, és... aztán meg megyünk hozzátok - néz Viall-ra, és ebbe mindenki belemegy.
   - És Catéket hol szedjük össze? Hívjuk őket a Nando's-hoz? Vagy jöjjenek majd a házhoz? - kérdezi Louis, már a telefonjával a kezében.
   - Nando's-ba jöjjenek, hát nehogy már a gyomor-konkurensem ne kapjon enni! - mondja Niall, Catre célozva - valakivel versenyeznem kell.
   - Mert a barátnőd olyan keveset eszik... - szól bele Dani is.
   - Jó, de őt úgyse tudom legyőzni, mindig több pontot kap, mert cuki - húzza magához a szőke srác barátnőjét, és nyom egy puszit az arcára. Mosolyogva figyeljük őket, amikor megszólal a már olyan rég hallott diszpécser hangja:
   - Jó napot kívánok minden kedves indulónak és hozzátartozóiknak. Köszöntünk mindenkit az Országos Angliai Szépségversenyen! Az indulók a következő sorrendben követik egymást - ééés amíg mindenkinek bemondják a sorszámát, a srácok kirohannak a zsűriasztalhoz - a közönség fülsiketítő visongásából lehet tudni, hogy mikor értek ki -, mi, lányok pedig leülünk a váróban, ahol anno Harry azt hitte, hogy libanoni vagyok, és kikezdett velem... régi szép idők.

   - Tádámm - veszi ki a táskájából a kulcsot Virág, és elfordítja a zárban. Már épp lépné át a küszöböt, mikor Niall visszarántja:
   - Hé, a karjaim közt kell, hogy bevigyelek! - és ölbe kapja unokatesómat, aki nevetve barátja nyaka köré fonja a karjait.
   - Öhm... ezt nem olyankor kell, amikor összeházasodik két ember? - kérdezi suttogva tőlem Josh.
   - De - bólintok.
   - De ők nem házasok - mondja a kelleténél hangosabban Cat, így Niall (kezében még mindig barátnőjével) felénk fordul:
   - Még nem. De majd leszünk, nem árt felkészülni rá - kis, már teljes létszámú csapatunk többi tagja is belép az előszobába - vegyétek le a cipőtöket, légy szí', tegnap egész nap takarítottam - mondja a szőke srác, míg leteszi unokatesómat a földre.
   - Niall... te komolyan... takarítottál? - ragadja meg Louis haverja vállát, csodálattól csillogó szemekkel - Virág, hogy tudtad így elcsavarni a fejét?
   - Hogyhogy hogy? Hát nézz már rá... - intek unokatesóm felé, aki erre csak pironkodva elmosolyodik. A következő pillanatban pedig egy hatalmas puffanás hallatszik az előszobából, amit Zayn nevetése és Danielle aggodalmas hangja követ.
   - Mi történt? - kérdezi Harry a röhögéstől görnyedt hátú haverjától.
   - Li... Liam e... e-hehehehehe - próbál válaszolni Zayn.
   - Liam elesett egy dobozban - mondja helyette Perrie, mosolyogva bár, elég érdekes tekintettel figyelve barátját.
   - Úristen, azért jól vagy? - kérdezi Eleanor Daddy-től.
   - Persze, csak a kezem fáj, de egy karcolás sincs rajtam - porolja le a pólóját Liam, ahogy ő és barátnője csatlakoznak hozzánk a nappaliba - remélem, ne törtem el semmit, ami a dobozban volt...
   - Ne izgulj, abban csak cipők vannak - legyint Virág - vagy ruhák... nem tudom, az egyik.
   - Azért én megijedtem... - dünnyögi maga elé Danielle, mire barátja magához húzza, és nyom egy puszit a homlokára.
   - Na, akkor melyik dobozokkal kezdjük? - csapom össze a kezem lelkesen.
   - Hát, a bőröndöket felvittük már a szobákba, kezdjük szerintem azzal, aztán a dobozokat majd utána - mondja Niall, és ez mindenkinek megfelel. Ugyanazzal a rendszerrel, ahogy egy éve összepakoltuk Virág cuccait, most kipakoltuk, és mint az olajozott kerék, úgy működik unokatesóm beköltöztetése. A dobozokat szobákra osztjuk fel, és amíg Viall és Elounor a hálóban, addig Jatherine és Payzer a nappaliban pakol, mi, "Sarry" és Zerrie pedig megkapjuk az egyéb helyeket - bár a fürdőben csak Perrie és én pakolhatunk, a srácok addig inkább ki vannak űzve a konyhába, hogy csináljanak pár szendvicset.
Este fél nyolcra végzünk a pakolással, amikor az utolsó dobozokat is eltüntetjük a garázsban. Fáradtan rogyunk le mind a tizenketten a nappaliban, ahol a kávézóasztal roskadásig tele van rágcsákkal, és pár üveg üdítő is helyet kap körülötte.
   - Huh... azért egész profi munkát végeztünk - állapítom meg, miközben Harry mellkasára hajtom a fejem, aki erre nyom egy puszit a homlokomra - bár eléggé kimerültem.
   - Soha többé nem költözöm - esküszik Virág, mire Niall az ölébe húzza:
   - Hát, nem is engedném, hogy csak úgy fogd magad, és elmenj - erre mindannyian felnevetünk. Éjszakába nyúlóan beszélgetünk, így végül mindannyian úgy döntünk, hogy Niall-éknál alszunk, de nem a szokásos felállásban, mivel kétszer annyian vagyunk, mint legutóbb. Így végül úgy alakul, hogy Virág, Cat és én megkapjuk Niall szobáját, a másik három lány a vendégszobában alszik, a srácok pedig a nappaliban alszanak... mindenfele.
Itt arra gondolok, hogy mikor éjjel lemegyek a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, a lépcső aljában majdnem rálépek valakire.
   - Jaj, ki vagy? - riad fel Harry.
   - Psszt, csak Sophie, szomjas vagyok... de te miért alszol a földön? - suttogom értetlenkedve, miközben ő feláll a földről.
   - Úgy lett volna, hogy a kanapén alszom - bök a válla mögé, míg kilépünk a konyhába.
   - És? - kérdezem, amíg megtöltök csapvízzel egy poharat.
   - Hát... Louis le-hm-hmm... - motyogja alig érthetően.
   - Mi? - hegyezem a fülem.
   - Louis legyűrt a földre - mondja érthetőbben, én meg prüszkölve kiköpöm a vizemet a mosogató felett - jó, kösz. Te is röhögjél ki! - jegyzi meg sértetten, de hallom a hangján, hogy mosolyog. Mögém lép, arrébb húz a mosogató mentén, majd hirtelen felkap a földről, és felültet a pultra.
   - Hát, te meg mit akarsz? - kérdezem, ahogy a nyakába akasztom a karomat.
   - Inkább kit. És téged - feleli, és a szemem már eléggé hozzászokott a sötéthez, hogy lássam, beharapja az alsó ajkát.
   - Igen, drágám? És pontosan hol? - nevetek fel halkan.
   - Gonosz vagy - cicceg rosszallóan, majd bemászik a lábam közé, és hosszasan megcsókol - lassan egy éve együtt vagyunk, azt felfogtad? - mosolyog bele a csókunkba.
   - Úristen, tényleg... - képedek el - fel sem tűnt.
   - Nekem sem - húzza félmosolyra a száját - és két hét múlva folytatjuk a turnét Amerikában.
   - Szóval megint mentek el? - kérdezem megrökönyödve, mire bólint.
   - Ja... de már nem aggódom érted, Elnek véget ért a vizsgaidőszaka, és már Virág is itt van. És megint itt a nyár, ha el tudjuk intézni, akkor jöttök pár koncertre úgyis.
   - Úúú, és a los angelesire akarok menni! - dobolok izgatottan a mellkasán, mire felnevet.
   - Jó, de akkor oda mindannyian jöttök.
   - Oksi - vigyorgok.
   - Kimegyünk Malibu Beach-re, és éneklem neked a What Makes You Beautifult, ahogy a klipben - vonja fel a szemöldökét, és újra megcsókol. Egyik kezem a megpihen a nyakán, a másikkal pedig a hajába túrok. Egyre jobban belemerülünk a csókunkba, amikor is Virág susogását halljuk meg:
   - Gyerekeeek, ne az én otthonomban... - csóválja a fejét rosszallóan, mire felnevetek.
   - Virág, te mindig tudsz időzíteni - jegyzi meg Harry unokatesóm felé fordulva, aki erre csak elvigyorodik - de azért szeretlek, és nagyon jó, hogy itt vagy. Gyere ide! - tárja szét a kezét, és Viii rögtön a nyakába ugrik. Harry felkapja legjobb barátnőmet a földről, megpörgeti maga körül - nagyon hiányoztál, dinnye! - mondja a srác, mikor visszarakja unokatesómat a földre.
   - Ne hívj "dinnyének", te... te... te böszme! - találja meg a jó szót Virág.
   - Na, megvannak a fedőneveink, mint Sophie és Louis "Picúr és Süsü"-je - nevet fel Harry.
   - Akkor indulhat a kémkedés ellenük. Ez háááborúúú - kacsint rám Virág, én pedig hitetlenkedve röhögök rajtuk, ahogy lepacsiznak, és Harry megpróbál megtanítani unokatesómnak egy bonyolult kézfogást.
Hát, igen. Azt kell mondjam, hogy lehet, hogy nem mondják ki nyíltan... sőt, lehet, hogy még maguknak sem vallják be, de... Harry és Virág tavaly nyáron legjobb barátok lettek, és ez a külön töltött egy év alatt - kivéve a Szilveszter és unokatesóm szülinapja, amikor lementünk Magyarországra, hogy meglepjük - mit sem változott, sőt. Szerintem csak erősödött a köztük lévő kapocs, ami szerintem már lassan olyan szoros köztük, mint Catherine és Harry kapcsolata. Ez van. Megtaláltam a helyem. Ahogy Chris is, Angelica mellett. Apropó; Angiet szerződtette az Abercrombie, így Chris-szel minden egyes fotón közösen szerepelnek, és kiköltöztek New Yorkba. Úgy érzem, hogy a tavalyi szépségverseny óta találtam meg igazán a helyemet a világban. Bár, volt egy-két sírás és nagyobb dráma, de... ez az élettel jár. Néha kegyetlen. Néha túl egyszerű, máskor pedig minden erődet meghaladja. De ha elég erős vagy, és körülvesznek azok, akik igazán számítanak, és te is számítasz nekik, akkor felesleges aggódni.