46.fejezet

Daniék tízre érkeznek, így már nyolckor kierőltetem magam az ágyból, hogy elugorjak bevásárolni egy jó kis villásreggelihez. Úgyis ideje már hozzászoknom a korán keléshez. Leugrom a közeli boltba, és bevásárolok, majd otthon egyszerre kezdem el sütni a gofrit, a rántottát és egy adag amerikai palacsintát. Kicsit para volt, hogy amíg az egyikkel foglalkozom, a másik odakozmál, de ez a balszerencse hál' istennek elkerül. Miután mindhárom kisült, hővisszatartó tálakba teszem őket, és elkezdem összevágni a zöldségeket a rántottához. Életemben nem voltam még olyan precíz kajával, mint ma reggel. A zöldségek után az epreknek esek neki, ami, ugye, dukál a gofrihoz; félbevágom őket, majd kávéskanállal megkenem őket nutellával. A palacsinták egyik felét megkenem baracklekvárral, a másikat üresen hagyom, de azért kikészítem mellé a juharszirupot. Gyorsan megterítek az étkezőben hat személyre, és szépen elrendezem az ételeket az asztalon. Munkámmal való elégedettségem egy nagy pohár kólával jutalmazom, amikor csöngetnek. Úgy tűnik, már tíz óra van. Ahogy kinyitom az ajtót, El borul a nyakamba:
   - Sophieeee! Hol van a bevándorlónk? - néz körbe a nappaliban, míg én fogadom Perrie-t és Danielle-t, aki hozott egy kisebb csokitortát.
   - Még alszik - mutatok a lépcső felé.
   - És felkeltsük? - kérdezi Dani, mikor dörömbölnek az ajtón. Kinyitom, és a szétázott Cattel találom szembe magam.
   - Hát te?
   - Esik - feleli két sóhaj között, miközben lehámozza magáról a farmerdzsekijét - és rohantam a busztól, mert nincs ernyőm.
   - Keresünk valami száraz ruhát, oké? Csak még felébresztjük Virágot.
   - Még alszik? Bebújok mellé, és még fürödnie sem kell - vigyorog rám, mire röhögve megrázom a fejem:
   - Te hülye vagy.
   - Na Sophie, akkor felkeltjük Csipkerózsikát? - kérdezi Perrie. Bólintok, és ketten felmegyünk a szobámba. Perrie lehajol Virághoz, és megcsikizi az arcát:
   - Jó reggeeeelt - duruzsolja unokatesómnak, aki csak összehúzza a szemét, és még jobban magára húzza a takarót - naaaa - simítja meg a vállát Perie, újabb próbálkozásként. Virág lassan kinyitja a szemét, és nyújtózik egy nagyot.
   - Perrie...? - dörzsöli meg az arcát, mire énekes barátnőnk mosolyogva integet - te mit csinálsz itt?
   - Gondoltam, átugrok hozzátok enni, mert nálam elfogyott a kaja - vigyorog, mire felnevetünk - na, kelj fel, Sophie rendesen kitett magáért.
   - Villásreggeli? - támaszkodik meg a könyökén Virág, és rám emeli a tekintetét. Bólintok.
   - Még szép! Na, gyere - kihúzzuk Virágot az ágyból, és mi, Perrie-vel felöltözve, unokatesóm meg pizsamában (Niall-tól lenyúlt póló és kinyúlt, térdnél már lyukas szürke szabadidőgatya) lemegyünk az étkezőbe, ahol Dani, El és Cat vár minket.
   - Meglepetééés! - mondják kórusban, kitárt karokkal.
   - Úúúristen... - nevet fel zavartan Virág, az arca elé emelt kezekkel - juuuuuuuuuuuj, lányoook! - borul El nyakába, majd sorban mindannyiunkat megölelget - ezt most miééért?
   - Kellett egy csajos nap - mosolygok rá - na, együnk.
A reggeli nagyon jól telik, sokat beszélgetünk, hogy mi lesz a nyár után; Virág utolsó éve a gimiben, osztálytársaim várható reakciója arról, hogy tőlem hangos a sajtó, Cat és El egyetemi éve, Dani szezonja, Perrie és a Little Mix éves programja... remélem, gyorsan telik el ez az év, mert én már most itt akarom tudni Virágot Londonban, Niall-nál, pedig még el sem ment... imádom az unokatesómat, mindig ott van mellettem, akár szükségem van rá, akár nem.
Reggeli után Virág fel-, Cat pedig átöltözik (kölcsönadom neki az egyik sortomat és egy felsőt), majd bevackoljuk magunkat a tévé elé - mindenki lába keresztezi mindenkiét, ezt muszáj egy képen is megörökíteni -, és hosszas tanakodás után betesszük a Footloose-t, ami alatt elfogyasztjuk a Dani által hozott tortát. Utána elpakolunk a konyhában (vagyis igazából csak én akartam rendet rakni, de a lányok ragaszkodtak ahhoz, hogy segítsenek), majd benyomjuk a Hits Radiot, és a kívánságműsorban lévő számokat elemezzük ki, hogy melyik miért jó és miért nem. Persze, Cat és Dani első ellenérve mindig az volt, hogy nem lehet rá rendesen táncolni, bár ezt a What Makes You Beautifulra és a Little Mix Wingsére, persze, nem merik mondani, inkább kitalálunk közösen egy koreográfiát, és azt táncoljuk a két szám alatt. Mert az semmi nem jelent, hogy a legidősebb köztünk huszonnégy éves, áh, dehogy. Mindegy.
   - Most mit csináljunk? - kérdezi Cat, miután kitáncoljuk magunkat.
   - Nem hívjuk át a srácokat? - ajánlja be Virág, mire mind az öten rávágjuk kicsit hangosabban a kelleténél, hogy "nem!" - jó, azért meg ne egyetek... - vigyorodik el.
   - Pedig olyan édes vagy - öleli át Eleanor, és elkezdi kocogtatni a fogát.
   - Hát, te tényleg Louis női megfelelője vagy... - jelentem ki, és mindannyian felnevetünk.
   - Igen, Harry beletrafált tavaly - bólint egyetértően.
   - Amúgy mikor jöttetek össze? - kérdezi Cat.
   - Hát... őőő... izé... na, az úgy volt, hogy... - kezd el gondolkodni El, de hamar feladja - fogalmam nincs. Régi sztori már ez! - legyint, így lezártnak tekinti a témát.
   - De jól megvagytok?
   - Persze. Bár olyan egy hülye... de úgy szeretem a hülyéjét! - nevet halkan.
   - És Dani? Te meg Liam mióta?
   - Hú, már az X-Factor alatt együtt voltunk... - mosolyog - mondjuk, az elején nem akartam, mert nagynak találtam a korkülönbséget, de bebizonyította, hogy ez egyáltalán nem számít.
   - És titeket összehozott valaki?
   - Harry.
   - A kerítő Styles - teszi hozzá Virág - az a csávó mindenkinek talált barátnőt, csak magának nem... eddig! - kacsint rám.
   - Én már évek óta mondom neked, hogy azért volt egyedül, mert nem találkozott velem! - nevetek fel.
   - De... amúgy ez olyan durva, hogy tényleg - bólogat Cat is, majd Virágtól és Perrie-től is megkérdezi, hogy hogy találkoztak Niall-lal és Zaynnel. Előbbi elmeséli az ominózus Skype-olást, amikor Louis beszélni akart velem arról, hogy Harry miért is kapott le az Alan Carrban, és az énekes Hamupipőkénk is elmondja, hogy amikor a 2011-es X-Factor döntősei jótékonysági célból felénekeltek egy dalt, akkor a JLS-t is, és a One Directiont is meghívták vendégsztárnak, és a klipforgatáson ismerte meg Zaynt.
   - És Cat? Te és Josh hogyan...? - kérdezi Perrie.
   - Volt egy táncfesztivál, ahol felléptünk a csapatommal, és ott volt Josh is a bandájával. Már napközben is beszélgettünk néha, aztán az afterpartyn is sokat voltunk együtt. És... így alakult - vonja meg a vállát pironkodva.
Ezután igazából csak a srácokról beszélünk; hogy Louis a legmeghatóbb és legérzelmesebb pillanatokban is képes ökörködni, hogy Zayn féltékeny volt, amikor meglátott egy fiú Mixert "I love Perrie!"-feliratú táblával egy Little Mix koncerten, hogy Liam nem engedi Danielle-t pakolni a konyhában, még a lány saját otthonában sem, hogy Niall és Virág az elvárttal ellentétben nem eszik minden egyes randin, és én is beavatom a lányokat abba, hogy Harry nem csak játssza a perverzet, hanem tényleg az (ez Catnek annyira tetszik, hogy félő, lezuhan a kanapéról), és hogy Josh tanítgatja Catet dobolni, amihez a szőkeség elmondása szerint baromi sok türelem kell.
Késő délutánig beszélgetünk, amikor is Virág is Cat közlik, hogy ők bizony éhesek, szóval rendelünk pizzát. Tíz perc alatt kiszállítják a kaját, és amíg eszünk, rákapcsolom a laptopom a tévére, így nagy képernyőn nézünk meg egy sorozat pár részét. Párat... hetet! Tehát mire kikapcsoljuk a tévét, már fél hat van. Felmegyünk a szobámba, és amíg El és Perrie egymásba kapaszkodva, sikítva bevetődik az ágyamba, Cattel és Danivel mi lassan besétálunk.
   - Virág? - szólok hangosan, de nem jön válasz - Viii! - megyek vissza a konyhába, ahol megtalálom unokatesómat... sírva - sis, mi a baj? - ölelem át aggódva.
   - Niall már napok óta nem beszél velem, de ha mégis, akkor is olyan fura... most hívtam, és kinyomott! Kinyomott, érted? - zokogja a vállgödrömbe.
   - Jaj! - szorítom erősen magamhoz - biztos nem veled van a baj, talán csak... elfoglalt egy kicsit - próbálom szépíteni a dolgot.
   - Honnan tudod? - emeli rám könnyes tekintetét - ha még az Olimpia ünnepsége miatt lenne ilyen, de könyörgöm, az már elmúlt! És most lett ilyen... semmihez nincs kedvem már... - törli meg az arcát. Úgy elmondanám neki, hogy mi lesz este... 
   - Neee, ezt ne mondd! - fésülök ki pár tincset az arcából - olyan jót találtunk ki a lányokkal!
   - Nem S., bocs, de most nem. Egyedül akarok lenni.
   - Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz! - felelem - nem fogom annyiban hagyni, hogy önmarcangolásba kezdj - látom az arcán, hogy kezd megenyhülni, mert egy halvány mosolyra húzza a száját - figyi, ha most eljössz velünk, megígérem, hogy estére minden kételyed eloszlik. Jó? Csak most gyere fel, öltözzünk ki, aztán bulizzunk egy jót! - mosolygok rá.
   - Jó-jó, elmegyek! - adja meg magát lesütött szemekkel, mire visítva a nyakába borulok.
   - Na gyere, te nőszemély! - ragadom meg a csuklóját, és felsietünk a szobába. Virágnak Dani és Perrie, nekem pedig El és Cat választott ruhát, amíg mi lent voltunk a konyhában; unokatesóm a nyakban megkötős,  csípőtől kicsit bővülő, finom esésű sötétzöld ruháját veszi fel fekete balerinacipővel, én pedig a kedvenc térd alá érő barackszínű szoknyámat fehér toppal és barna saruval. Cat visszaveszi a már száraz ruháit (fekete, masnis szoknya, piros top és pántos szandál), Danielle-ék pedig alapból csinosan érkeztek; El abban az összeállításban, amiben az Olimpián volt, amikor Louis-val elmentek szurkolni, Perrie-n egy A-vonalú, halványrózsaszín ruhában, Dani meg abban a vörösben, amit egyszer viselt, mikor Liammel mentek egyszer valahová, és nekem azóta az a ruha az álmom.
Harry-től kapok egy sms-t, hogy Liammel a ház előtt parkolnak, és látom, hogy Dani is olvas valamit a telójám.
   - Na, menjünk - int a táncos az ajtó felé. Virággal egymásba karolva robogunk le a lépcsőn, előttünk Cat és Perrie táncikál, hogy "buli van, buli van!", mögöttünk pedig Danielle és El halad, csendben beszélgetve.
Ahogy kilépünk a házból, és Virág meglátja a két srácot, azonnal a nyakukba borul, persze, az elmaradhatatlan "juuuuuuuuuuj"-ogás nélkül.
   - Úúúgy felugranék a hátadra, csak szoknyában vagyok... - intézi szavait Harry-hez, aki erre leguggol háttal unokatesómnak:
   - Azért egy próbát megérhet - mosolyodik el. Jó, ez így most eléggé furán fog hangzani, de nincs annál jobb dolog, amikor azt látod, hogy a barátod szó nélkül felkapja a hátadra a legjobb barátnődet. Mert ebből látszik, hogy nem csak azért lógnak együtt, mert te fontos vagy nekik. Egymást is szeretik.
Mindenki köszönt mindenkit, majd kocsiba ülünk (én, Virág és El Harry-vel, Cat, Perrie és Dani Liammel), és a srácokkal elmegyünk Sandro bácsihoz. Mikor odaérünk, a Little Mix másik három tagja vár minket a vendéglő előtt. Kiugrunk a kocsiból, és végigölelgetjük Jade-éket.
   - Jaj, de gyönyörűek vagytok! - mondja Leigh-Anne, miután elenged engem.
   - Vééégre találkoztunk veleteeek! - ölelgeti továbbra is Virágot Jesy.
   - Úristen, nem akarom elhinni! - tapsikol örömében unokatesóm, akinek ebben a pillanatban öleli át a vállát Perrie:
   - Tudtam, hogy örülni fogsz!
   - Te voltál? - fordul felé könnyes szemekkel.
   - Ez a része igen - biccent a szőkeség - na, menjünk be! - karolja át az egyik oldalról Virág, a másikról meg az én vállamat, és a többiek is körénk gyűlnek, úgy lépünk be az étterembe, ahova Liam és Harry már jóval előttünk belopózott.
Az asztalokat kitolták a helyiség szélére, és csak tizenöt szék van a terem közepén, egy kisebb emelvény előtt, ahol a srácok állnak egy-egy mikrofonnal a kezükben, és ami mögött egy vetítővászon függ.
   - Sophie... - néz rám Virág, de Liam ekkor rákezd a szólójára:
   - Baby I, I wanna know what you think when you're alone is it me, yeah? Are you thinking of me, yeah? We've been friends not for a while, wanna know when you smile is it me, yeah? Are you thinking of me, yeah?
   - Girl, what would you do? Would you wanna stay? If I were to say? - énekli Harry, majd mindnyájan rákezdenek a refrénre:
   - I wanna be last, yeah. Baby, let me be your, let me be your last first kiss. I wanna be first, yeah. Wanna be the first time, take it all the way like this... and if you only knew I wanna be last, yeah, baby, let me be your last... your last first kiss... - ezt Niall szólója követi, aki végig tartja a szemkontaktust barátnőjével:
   - Baby tell me what to change, I'm afraid you run away if I tell you what I wanted to tell you, yeah...  - Louis része után Zayn énekli Harry előbbi sorait, majd újra a refrént éneklik. Virág ezalatt mögém lép, és szorosan átkarolva az állát a vállamra teszi:
   - Köszönöm, sis - suttogja elfúló hangon. Felé fordulok, és látom, hogy potyognak a könnyei.
   - Jaaaaj, most miért sírsz? - ölelem meg szorosan - én mondtam, hogy minden kételyed eloszlik - mosolyodom el, mire unokatesóm csak még jobban belém kapaszkodik:
   - Nem akarok elmenni innen - fúrja a vállgödrömbe a fejét. Legördül egy könnycsepp az arcomon.
   - És nem akarsz átiratkozni az én sulimba az utolsó évedre? Protekciós lennél, családtag odajár - motyogom, mire Viii felnevet:
   - Ja, jó is lenne! - ekkor valaki lassan kiragadja unokatesómat a karjaim közül, és engem is átkarolnak a derekamnál. Virág Niall nyakába borul, én meg Harry-hez bújok hozzá.
   - Na, üljünk le - terel minket a kikészített székek felé El.
   - Állj, Perrie-ék hol vannak? - kapkodja a fejét Virág a Little Mix-et keresve.
Ebben a pillanatban felcsendül az Always Be Together első pár szólama, majd amikor elindul a diavetítés az idei közös nyarunkról, Leigh lép fel az emelvényre:
   - We are friends for life. Hope that deep inside let this be your drive to survive... - mosolyog a lány, mire unokatesóm a szája elé kapja a kezét, és rám pillant. Amíg Jade énekel, Cat, Eleanor és Danielle is körénk telepedik; előbbi leül a földre, és megfogja a kezünket, míg a másik két lány jobban mögénk húzódik a székükkel, és a karunkra helyezik a kezüket. Virág a vállamra hajtja a fejét, mikor a lányok rákezdenek a refrénbe:
   - We'll always be together, don't you worry. I'll always be by your side, don't you worry. The circle will never end, just know that we'll meet again. And we'll always be together forever always... I am here - ekkor már nem bírom tovább, elkezdek pityeregni. A szám vége felé, Jesy részénél vége lesz a diavetítésnek, és a lányok is közelebb lépnek hozzánk, le, az emelvény elé. Látom, hogy nekik is könny csillan a szemükben. Lenézek Catre, és ő is törölgeti az arcát, Elt és Danit pedig hallom, ahogy szipognak mögöttünk. Hátrapillantok a srácokra, és Niall-lal összeakad a tekintetünk. Még a félhomályban is tisztán látom, hogy vörösek a szemei. Szomorúan rámosolygok. Viszonozza a gesztust, majd a tenyerébe temeti az arcát, mire Liam átkarolja rázkódó vállát.
A szám végén Zayn felkapcsolja a villanyt, és ahogy végignézünk egymáson, egyszerre nevetünk fel szomorúan. Harry Virághoz lép:
   - Bocsi, de hidd el, hogy ezt nem így terveztem! - szabadkozik a könnyek miatt, mire unokatesóm elmosolyodik, és Harry nyakába borul:
   - Jaj, te hülye! Ez így tökéletes, ahogy van! Köszönöm - néz rajtunk végig, amikor elengedi barátomat - nagyon sokat jelent nekem... ez az egész.
   - Az összes lányka jöjjön ide! - kiált fel Eleanor kitárt karokkal, és mi, Virággal elsőként öleljük át, majd sorban érkezik Dani, Cat, Perrie, Jade, Jesy, Leigh és... Louis - na, hé! Sicc! - mutat barátjára El.
   - Miért, én is lány vagyok! - vékonyítja el a hangját Lou, és megköti Niall pulcsiját a derekán "szoknyaként". Ez megtöri a jeget, és mindenki őszintén röhög fel.
   - Mondom én, hogy nem ismeri fel az "érzelmes" szó fogalmát! - mondja Eleanor.
Ekkor befut Sandro bácsi, egy zsúfolásig megrakott gurulós asztalt tolva maga előtt, így rávetjük magunkat a vacsorára. A tulajdonos ottmarad velünk addig, amíg elpusztítjuk az ételeket. Végigkérdez mindenkit, hogy hogy érezzük magunkat, és Jade-ék lelkére köti, hogy többször járjanak hozzá enni, majd magunkra hagy.
   - Niall-tól jó ötlet volt a dal, Virág teljesen odavolt érte - suttogom Harry-nek, aki vigyorogva megrázza a fejét:
   - Csakhogy nem ez volt a meglepetés. Niall! - szól a szőkeségnek, aki elszakítja Virágról a tekintetét, és felénk néz. Harry kérdően megvonja a szemöldökét, mire a srác rögtön kapcsol, és csendet kér. A csapatunk zsivaja (amit leginkább a Louis-Zayn-El-Perrie négyes biztosít) elhalkul, és Viall-ra nézünk. Virág kérdően néz barátjára, aki feláll a helyéről, barátnője kezét fogva:
   - Ezt igazából a tényleges búcsúra akartam időzíteni, de nem szeretném, hogy bármelyikőtök is kimaradjon belőle, így most... most - sóhajt egy nagyot. Látszik rajta, hogy nagyon izgul, épp ezért képtelen normálisan befejezni a mondanivalóját, de azért értjük, hogy mit ért ez alatt - Virág... pár nap múlva visszamész Magyarországra, és tudom, hogy megbeszéltük, hogy együtt maradunk, és hogy megjelölöd a londoni egyetemet, hogy a tanulmányaid alatt összeköltözhessünk, de... azt is tudom, hogy ez baromi nehéz lesz, mert alig fogjuk egymást látni, talán a suliszünetek alkalmával tudunk majd találkozni, és hogy eléggé erős ahhoz az egymás iránt táplált érzéseink, hogy kibírjuk egymás nélkül. Épp ezért... - nyúl a farzsebéhez, amiből kivesz egy kicsi ékszeres dobozt - szeretném, ha hordanád ezt minden nap, hogy tudasd a magyar fiúkkal, hogy az enyém vagy - Virág kinyitja a dobozt, és egy ezüst nyakláncot emel ki, amin medálként egy kicsi smaragdköves gyűrű lóg - ez a gyűrű a pontos másolata a szüleim eljegyzési gyűrűjének - folytatja Niall, amíg felakasztja barátnője nyakába - remélem, hogy egy nap már nem a nyakadban fogod hordani... hanem a gyűrűsujjadon.
   - Úristen... - suttogom könnyes szemekkel. Harry rám pillant, majd halványan elmosolyodik, és átkarolva a vállamat magához húz.
   - Niall, ez most komoly? - forgatja az ékszert Virág az ujjai között.
   - Soha nem akarlak elveszíteni - jelenti ki a srác magabiztosan, majd magához húzza unokatesómat, és hosszasan megcsókolja. Én meghatottságomban véletlenül tapsolok egyet, mire a többiek is rákezdenek.
Virágnak konkrétan megkérték a kezét.
A rokonom lesz Mrs Horan...