45. fejezet

A záróünnepség után még beültünk valahova enni, majd fél háromkor mindenki hazament. Cattel megbeszéltük, hogy délután találkozunk hármasban, és együtt töltjük a napot.
Ezért ma nagy nehezen, de Virággal sikerül felkelnünk délben, és reggeli gyanánt elfogyasztjuk azt a két kakaós csigát, amit még Harry-vel sütöttünk Holmes Chapelben - és ami még maradt -, majd visszasietünk a szobámba, és felöltözünk. Én a Harry-től lenyúlt, fekete Hipsta, please!-es pólót veszem föl, amit egy cirka ötperces szenvedés után sikerül megkötnöm a csípőmön, ehhez a kedvenc sötétebb farmersortomat és a fekete Converse-dorkómat húzom, Virág pedig az ír zászlós pólója mellett dönt, királykék vászonsorttal és fehér Supra-cipővel, amihez felveszi a Niall-tól kapott fullcapet. A megszokott módon összecuccolunk - táskába zsepi, pénztárca, mobil, kulcs és egy-egy üveg víz -, és elsétálunk a buszmegállóba, ahol Cat már vár ránk. Egyszerű kék Abercrombie-pólót visel, fehér sorttal, és kék-fehér Nike-cipővel, ami hasonló fazonú, mint Virág csukája.
   - Késtünk? - nézek riadtan az órámra, de szőke barátnőm megrázza a fejét:
   - Jaj, dehogy! Nem, csak... én mindig mindenhova előbb érkezem, még teljesen időben vagytok - mosolyog ránk.
   - Oké, akkor most hazamegyünk, hogy késhessünk, rendben? - vigyorog rá Viii, és belém karolva elindul visszafele, de egy erősebb mozdulattal visszarántom magunkat.
   - Ne haragudj, csak Niall-elvonási tünetei vannak - intézem szavaimat Cathez, aki erre halkan felnevet, Virág pedig szúrós szemmel méreget engem egy ideig, majd témát vált:
   - És, mit csináljunk, csajok? - csapja össze a tenyerét - mozi? Bowling? Vagy ebéd?
   - Milyen ebéd, te most reggeliztél! - nézek megrökönyödve unokatesómra, aki csak legyint, mondván, hogy az nem jelent semmit.
   - Amúgy, én is éhes vagyok... - jegyzi meg Cat.
   - Hát, én körbe vagyok véve belesekkel... - rázom hitetlenkedve a fejem, mire a két lány nevetve belém karol két oldalról, úgy sétálunk el a plázához - mit szóltok ahhoz, hogyha elmegyünk bowlingozni, ahol tudtok venni nasit a pultnál, és amikor én is megéhezem, átülünk a Nando's-ba? - vetem fel az ötletet, és a csajok rögtön belemennek.
Miután Cat elintézi a pályabérlést - a bárpulthoz legközelebb eső pályát választottuk, ami a legmesszebb van a recepciótól -, kikérjük a cipőket, mert az ugye, ingyen jár, de nem vesszük át őket, inkább maradunk a saját lábbelinkben, a bowling-cipőket meg eldugjuk a műanyag székek alatt. Cat beprogramozza a pontszámlálót, majd elindul a játék. Igazából egy menet nagyjából félórás, de ez nálunk több, mint egy óráig tart; miután az otthonról hozott vizünk elfogy, néha kérünk inni valamit (Cat rám ragasztotta a "koffeinfüggő" becenevet, amiért egyfolytában Pepsit iszok), vagy a lányok eszegetnek valamit, vagy csak egyszerűen fotózzuk egymást agyba-főbe. Virág meg akar győzni arról, hogy pózoljak úgy két bowling-golyóval, ahogy Harry szokott, de végül sikerül lebeszélnem róla. Végigröhögjük az egészet, és lehet, hogy kicsit hangosabbak is vagyunk a kelleténél, mert egy ötfős lánycsapat egyszer csak berohan hozzánk, és szinte egyszerre kezdik mondani a magukét:
   - Úristen-úristen, Virág, ne menj haza, nagyon fogsz hiányozniii! - így az egyik.
   - Sophie, láttuk a holmes chapeli képeket, tényleg csináltatok kakaós csigát? - szól egy másik.
   - Cat! Josh-sal olyan cukik vagytok, istenem, olyan jó, hogy ő is talált magának egy lányt, és annyira jó, hogy az te vagy, annyira összeilletek... - mondja a harmadik, a maradék kettő meg képért könyörög.
   - Jézus, lányok! Relax! - nevet Virág, védekezően maga elé emelt kezekkel.
   - Igen, először is mutatkozzatok be! - teszem hozzá mosolyogva, és a csajok elmondják a neveiket. Beszélgetünk egy kicsit, majd megcsináljuk a képeket, és mikor búcsúzunk, az egyikőjük ilyet szól:
   - Bárcsak többet tudnánk rólatok! Olyan kedvesek vagytok, csak ezt olyan kevesen tudják - biggyeszti le az ajkát. Virággal egymásra nézünk, és tudom, hogy ő is arra gondol, amire én. Twitcam.
   - Olyan nyolctól legyetek Twitteren - fordul vissza a lányhoz unokatesóm, aki értetlen arccal, de bólint. Még utoljára megöleljük őket, majd miután elmentek, rögtön felugrunk Twitterre. Miután Viii posztolt, átnyújtja nekem a telóját, mivel az enyém nem okostelefon. Amint belépek a saját fiókomba, rögtön unokatesóm posztjával találom szembe magam:
Today is gonna be the day... TWITCAM with my ladieees! @Sophie_Goldy and @CatBenzzo #loveee - azonnal retweetelem, és én is kiírok egy hasonló szöveget:
@ViallHortman @CatBenzzo Tonight let's get some... and do a #twitcam ;) xx - amint kiposztolom, megpillantom Cat kiírását is:
Twitcam with @ViallHortman and @Sophie_Goldy tonight from 8pm! C'mon and askin questions!:) #loveyouall x
   - Juuuuuuuuuuuuuj - mondjuk kórusban, majd újra egyszerre nevetünk fel.
Átmegyünk a Nando's-ba, és miután mindhárman átvesszük a gigaadag kajánkat, leülünk az egyik bokszba.
   - Úristen, azt hittem, megveszek, olyan éhes vagyok! - tekint az égre Virág, míg beleharap a csirkefalatkájába.
   - Sophie, hogy bírod ilyen sokáig kaja nélkül? - kérdezi Cat, majd belekortyol a jeges teájába.
   - Nem sportolok, és anyu is hasonlóan eszik, mint én. Szerintem csak ennyi - mosolyodom el, és felhajtom a Pepsim egyötödét.
   - Ja-ja-ja...
   - De ennek ellenére nem vagyok egyszálbél - teszem hozzá vigyorogva.
   - Sophieee, megint hülye vaaagy - csóválja a fejét Viii, mire felnevetünk.
   - Nem azt mondtam, hogy kövér vagyok, csak azt, hogy nem látszik ki minden csontom - vonom meg a vállam.
   - És ez a te szerencséd. Hogy nem mondtál ilyet - mutat rám fenyegetően unokatesóm, majd nyom egy puszit az arcomra.
A Nando's után elmegyünk moziba. Fogalmam nincs, miről szól a film, az egészet kiparodizáljuk, és azon röhögünk, hogy melyikünk tudja túllicitálni a másikat a baromságaival... és... nem is nézzük végig a filmet, mert annál a jelenetnél, amikor Bruce Willis pisztolyt ránt az ellenségre, és utána elkezd beszélni, úgy szinkronizálom át, hogy "Nem leszek kisdobos!", így fuldokolva rohanunk ki a moziteremből cuccostul-kajástul-mindenestül, és az előtérben lévő oszlop köré kiépített bársonyfotelbe röhögve rogyunk le.
   - Jézusom, Sophie! - nyögi ki nagy nehezen Cat nevetés közben.
   - Olyan büszke vagyok ráááád! - karolja át a nyakam Virág röhögve, mire felvisítok.
   - Neeeeee érj a nyakamhoooooz! - unokatesóm nagy bocsánatkérés közepette elrántja a kezét a vállamról.
   - Nem bírod, mi? - vigyorog Cat, a reakciómat figyelve. Megrázom a fejem - akkor mit kezd veled Harry?
   - Huhuhuuuuu! - kapja Viii a szája elé a kezét.
   - Harry más tészta, ő általában a nyakamat nem szokta fogdosni - legyintek, mire barátnőim visítva röhögnek fel - jézi, ti mi a jó istenre gondoltok??? - nevetek fel én is "felháborodottan".
   - Most miért? Te mondtad - törli meg a szemét Cat, Virág pedig egyetértően bólogat - amúgy, mennyi az idő? Mert nyolcra haza kéne érni hozzátok...
   - Most hét huszonöt van - pillant unokatesóm az órájára - szerintem menjünk.
Nyár végén sokkal könnyebb közlekedni Londonban, az utolsó napokban már senki sem szeret rohangálni, így húsz perc alatt hazabuszozunk. Kicsit hűvösre fordul az idő - éjjel tuti zuhogni fog az eső -, így amikor hazaérünk, felkapom magamra a szürke, sötétkék feliratos, bő szabású Mustang-pulcsimat, és Virág is felveszi az ugyanilyen feketéjét, Catnek pedig kölcsönadom azt a halványkék, vastag, cipzáras kardigánom, amit a nagyiék küldtek még májusban a szülinapomra, de S-es méret helyett véletlenül L-est küldtek ki a raktárból. Mindegy, itthonra nekem mindig tökéletes, és jó puha, szóval nem is baj, hogy majdnem a térdemig leér az alja. De Caten viszont már egész emberien áll, nem hiába, majdnem olyan magas, mint Josh. Bekapcsolom a gépem, Virág pedig lerohan a konyhába egy kis nasiért és innivalóért, Cat meg benyomja a digitális ébresztőórámon a Hits Radio-t, ahol éppen a Wings indul el a Little Mix-től.
   - Jaj, de imádom ezt a négy csajt! - sóhajt szőke barátnőm.
   - Igen, én is - bólogatok mosolyogva, amíg bepötyögöm a Twitter-jelszavamat - Viiii, gyereeee, én nem tudom megcsinálni a twitcam-eeeet! - kiáltok az ajtó felé, ahol éppen belép unokatesóm, egyik kezében egy tál popcornnal, a másikban meg három doboz light kólával.
   - Oké, engedj oda - dobja le az ellátmányt az ágyam végébe, és gyorsan beállítja a twitcamet. Rápillantok az órámra; még van öt percünk.
   - Juuuj, gyorsan, hadd nézzem még meg a posztokat! - rugózok az ágyamon, és átfutom a kiírásokat az üzenőfalamon.
   - Nézd a trendeket! - szól izgatottan Cat. Pár órán belül világtrend lett a #twitcam, amit én írtam így ki a posztomban, az alatt #SVCTwitcamYeah, #1DgirlsTC és #SovitherineBejsondy.
   - Mi az az összeollózott név? - hunyorog unokatesóm.
   - Az, drágám, Sophie Goldy, Bejczi Virág és Catherine Benson összeollózott neve. Avagy szerénységünké - vigyorgok.
   - Úristen!!! - fogja az arcát Cat - én egy trend vagyok! - erre a kijelentésre felröhögünk, és elindítjuk a twitcam-et. Csak úgy pörög fel a videólátogatók száma, pedig még nem is köszöntünk.
   - Öhm... húha - nevet zavartan a kamerába Virág - na, sziasztok! Itt egy Sovitherine Bejsondy-féle jó kis twitcam! - köszönti a nézőket.
   - Yeaaaaaaaaaaaaah! - kiáltjuk egyszerre.
   - Igyekszünk minden kérdésre válaszolni, amit feltesztek, de ha valaki kimarad, ne haragudjatok, de máris több ezren vagyunk itt - szólalok meg én is.
   - És nagyon köszönjük, hogy trend lettünk Twitteren, komolyan nem tudom felfogni - teszi hozzá Cat.
   - Na, lássuk az első kérdést - kezd kutakodni az írások között unokatesóm - @1Dbaby kérdezi, hogy milyen érzés egy hírességgel járni.
   - Milyen hírességgel? - értetlenkedik Cat. Virág már épp el akarja neki magyarázni, de megrázom a fejem, hogy meglássuk, mikor esik le neki. Nem sokkal később barátnőnk már kapcsolt is - jaaaa, tényleg... upsz - röhögi ki saját magát.
   - Hát, kb. ilyen - mutatok Catre - nagyon nem foglalkozunk azzal, hogy most híresek-e vagy sem. Ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, épp csak... hát, egy kicsit több figyelem irányul rájuk, mint másokra. Tehát Cat nem a dobos Josh Devine-t szereti, hanem... a jó humorú Josht, akinek a hobbija a dobolás. Virág nem 1D-Niall Horanbe szerelmes... már - vigyorgok össze unokatesómmal, mert pár hónapja még csak álmodoztunk arról, hogy egyszer mellettük ébredünk reggel, vagy kézen fogva sétálgatunk a Temze partján... mint minden Directioner -, hanem Niall-ba, aki egyfolytában zabál. És én sem Harry Styles-ot szeretem a One Directionből. Én Harry-vel járok a pékségből - vonom meg a vállam pironkodva. Erre több száz sor ugrik fel a chat-ablakban. Van, aki csak valami hangulatjelet küld, vagy szívecskét, de van olyan, aki hosszan kifejti a véleményét, hogy nem csak mi vagyunk szerencsések, hogy ilyen fiúkkal lehetünk együtt, hanem a srácok is baromira azok, hogy találtak maguknak ilyen tiszta szívű lányokat. Nem tudom, én mennyire vagyok az, de nagyon jól esett, hogy ezt gondolják rólam.
   - Jó, a következő kérdést én választom ki - sasolja a kérdéseket Cat - huuu, ez tetszik! @MrsStyran... úúú, csajok, a házastársatoook! - kacsint ránk hülye fejjel a csaj, mire hangosan felröhögünk -, szóval, ő arra kíváncsi, hogy kinek mi a kedvenc színe. Nekem a kék - válaszol rögtön a kérdésre - Virág?
   - Türkizkék és zöld, de a lilát is szeretem! Nem tudok dönteni... de Niall miatt a zöldet mondanám - mosolyodik el unokatesóm.
   - Sophie?
   - Piros! Nagyon is a piros - vágom rá - olyan energiával teli szín, hogy húha!
   - Akkor már értem, hogy miért vagy mindig olyan éber - biccent felém Cat.
   - Mik derülnek ki...! - sóhajtok hitetlenkedve, mire újra felnevetünk - na, a következő kérdést már mióta kinéztem magamnak... @1DHadMeAtHello azt kérdezi, hogy kinek ki... zárójelben "volt", rázójel bezár...
   - Rázójel??? - grimaszol Virág - nem zárójel?
   - Miért, nem azt mondtam? - pislogok nagyokat.
   - Öhm, nem, nem éppen! - röhög az arcomba - "rázójelet" mondtál.
   - Ja... mindegy, akkor rázójel! - vonom meg a vállam - szóval, kinek ki a kedvence az 1D-ből, és miért. Cat?
   - Hát, én nem vagyok az a nagy Directioner, szóval nem ismertem őket annyira, mint ti... néha láttam róluk képeket, és Zayn mindig is nagyon tetszett, a kis rosszfiús imázsával - vigyorodik el - de maradok Josh-nál, végül is ő is 1D-tag - vonja meg a vállát.
    - Sis'? - fordulok Virág felé.
    - Niaaaall!!! - kiáltja a fülembe - Niall most és mindörökkééé!! Annyira cukiii!!! Komolyan, már az első pillanattól kezdve levett a lábamról a nevetésével! Aztán a szólásai... "ha utánad fütyülnek az utcán, ne fordulj meg! Te egy hölgy vagy, és nem egy kutya!", ez tőle a kedvencem. Plusz ugyanolyan sokat eszik, mint én, és annyi mindenben hasonlítunk, hogy együtt állapítottuk meg, hogy már kicsit ijesztő... de, persze, mindannyiukat imádom, Louis a kis vicces, Zayn a rossz fiú, Harry a göndööör, Liam pedig egy hős.
   - Ja-ja, teljesen egyetértek veled - bólogatok mosolyogva - ahogy mindig is tettem! - nevetek fel halkan - nekem Harry volt a kedvencem, a mély hangján elkezdett énekelni vagy beszélni, nekem végem volt... aztán a perverz beszólásai... komolyan, amióta ismerem, nem tudok nem röhögve ránézni a 69-es számra. És nekem is van ám tőle kedvenc idézetem! - rázom meg az ujjam afféle "na, ezt süsd ki!"-stílusban Virágnak - "Légy természetes, baby. Ne nézz ki úgy, mint akit megerőszakolt egy zsírkréta." És lányok? Ő ezt tényleg így gondolja! - nézek a kamerába mosolyogva - amikor először nála aludtam, másnap reggel ki akartam sminkelni magam, erre kivágta a kukába az összes sminkcuccom... szóval, tényleg ne sminkeljétek magatokat, akárhány Directionerrel találkozom az utcán, lányok, ti mind gyönyörűek vagytok!! - erre is jöttek az olvadozós reakciók a nézőktől. Annyira jó látni, hogy ennyire kedvesek velünk, és... juuuuuuuuuj, úgy szeretek közéjük tartozni!!
   - Na, a következőt @MixerDirectionerBlackStar kérdezi. Azt akarja tudni, hogy milyen érzés úgy tölteni minden percet a srácokkal, hogy tudjuk, amíg mi boldogak vagyunk, több millió embernek megszakad a szíve - olvassa fel Cat - ez szerintem leginkább rátok vonatkozik - fordul felénk. Virágnak látom az arcán,  hogy eléggé a lelkébe rohantak ezzel a kérdéssel, így csak én válaszolok:
   - Hát... lássuk be, a Directionerek előbb léptek a srácok életébe, mint mi. Azt kell mondanom, hogy szerintem a fiúk szívének mi csak egy részét töltjük ki, mert el kell ismerni; veletek, a rajongókkal nem vehetjük fel a versenyt. És ezt most az összes Mrs Directionnek üzenem: mi, vagyis Perrie, El, Dani, Virág és én a srácoknak csak a barátnői vagyunk. De ti, a rajongók, a Directionerek mindörökké a feleségeik maradtok. Mert tudom, hogy akármennyire szerethetem én Harry-t, mindig lesz egy Mrs Styles, aki elszántan úgy gondolja, hogy az ő érzései bizony erősebbek, mint az enyémek. És tudjátok mit? Igaza van ennek a Mrs Styles-nak! Akarom, hogy igaza legyen. Lányok, annyira szeretlek benneteket, hogy az valami fogalom! Tudom, a kapcsolatunk elején voltak kellemetlen dolgok, pláne itt, Twitteren... de az, hogy képesek voltatok engem... minket - pillantok a jobb oldalamon ülő Virágra - elfogadni, mint a srácok barátnői, és támogattok minket, és amikor megláttok minket, szinte rögtön azzal kezditek, hogy mennyire örültök Viall-nak és Sarry-nek... nem tudok eléggé hálás lenni. Nagyon sokat jelent ez nekem, tudjátok? Mi is Directionerek vagyunk - fogom meg unokatesóm kezét -, és imádunk közétek tartozni. Tényleg ti vagytok a második családunk, ami elég népes, ha azt nézzük, hogy most is több százezren nézitek ezt a twitcam-et - erre mindkét lány felnevet mellettem - de hát most nem? - fordulok feléjük vigyorogva.
   - De-de, teljesen igazad van - bólogat Cat.
   - És én sem tudtam volna elmondani ezeket a dolgokat szebben - mosolyog Virág, majd szívet mutat a kamerába - nagyon szeretünk titekeeeeet!!!! - erre újra sorozatban jönnek a válaszok a rajongóktól, hogy ők is nagyon szeretnek minket. Ezek után már minden hülye kérdésre válaszolunk, amit éppen írnak. Azzal a kérdéssel eléggé elszalad az idő, hogy kinek mi a kedvenc kajája, mert Virág és Cat egyszerűen képtelen dönteni, én viszont rögtön rávágom, hogy juharszirupos gofri eperrel és tejszínhabbal. De végül is nagyon jól sikerül a twitcam, egyre többen kapcsolódnak be, és amikor elköszönünk a rajongóktól, a nézők száma valami kilencszázezer körül van. Hihetetlen...
Fél tizenegykor megérkezik Josh, és hazaviszi Catet, mi, Virággal pedig felhívjuk Harry-t és Niallt, hogy mi jót csináltunk ma. Amikor Harry felveszi a telefont, egyből meg tudom állapítani a hangjából, hogy vigyorog.
   - Szóval gofri?
   - Te néztél minket?? - hitetlenkedem.
   - Még szép, ettől volt hangos a Twitter! - nevet.
   - Milyen néven voltál te?
   - Nem írtam, csak néztelek titeket.
   - Szóval bujkáltál...
   - Ja, valami olyasmi. Csak érdekelt, hogy mit süttök ki egy ilyenből, és lányok, ti nem vagytok normálisak! - röhög fel hangosan - és nem igaz, hogy csak egy részét töltöd ki a szívemnek. Az egész a tied.
   - Ne mondj ilyet - mosolyodom el - hidd el, hogy a Directionerek jobban számítanak.
   - Tényleg úgy véded őket, mint a családodat.
   - Mert ők is a családom.
   - Szóval, ha egy nap elveszlek, pontosan hány sógornőm is lesz?
   - Egy pár biztosan...
   - Aj-jaj... és mind gyönyörű... még jó, hogy az ízlésemnek csak te felelsz meg.
   - Azért ezt a kijelentésedet ne hamarkodd el.
   - Ezzel az óv intéssel már elkéstél - vágja rá - nekem egyedül csak te kellesz - váltja komolyabbra a hangját, mire elmosolyodom.
   - Ezzel én sem vagyok másképp.
   - Reméltem is. Nem bírnám ki, ha egyszer elválnának az útjaink.
   - Na, ne mondj ilyet! A holnapot is együtt töltjük - emlékeztetem rá, hogy tegnap sms-ben megbeszéltünk egy Sarry-napot.
   - Na, igen... a holnap... figyelj, el kéne mennetek valamerre a lányokkal. Perrie jövő héten elutazik a Little Mix-szel, így most kell elbúcsúztatni Virágot, plusz Niall már nem tud megülni a seggén amiatt, amit a búcsúestre tervezett.
   - Micsodát?
   - Az most neked is titok - feleli -, de elképedsz.
   - Hát, ez eddig nem valami biztató...
   - Ne izgulj, jó lesz.
   - Az jó, ha egész nap itthon maradunk? És akkor este odamegyünk a...
   - Sandro bácsihoz. De majd értetek megyünk Liam-mel. És oké, ráküldök egy sms-t a lányokra, hogy nálatok gyűljetek össze. Tartsatok filmmaratont, vagy nem tudom.
   - Rendben - bólintok - akkor holnap este.
   - Holnap este. Jó éjt, kicsim. Nagyon szeretlek.
   - Én is, aludj jól - mosolyodom el, majd letesszük.
Fogalmam nincs, hogy mit tervez Niall a búcsúestre, de elképzelésem nincs róla. Ha már nem bír magával, tuti nagy dolog, hát Virág mégis csak elutazik jövő héten... de mi lehet ennyire fontos?? Tippem nincs... azért legalább engem, mint családi hozzátartozót, beavathattak volna...