41.fejezet

Hát, eljött ez a nap is; Liam szülinapja. Virág már reggel elment Niall-hoz utoljára elpróbálni(?) az ajándékot, értem pedig Harry jött egyre, hogy összeszedjük Jatherine-t, és együtt menjünk le a tengerpartra előkészíteni a tortát. Elounor és Payzer együtt töltik a napot, és majd kettő óra után csatlakoznak hozzánk, Zayn pedig megvárja Perrie-t a stúdióban, és aztán jönnek utánunk.
Amikor Harry megáll a bejárat előtt, bedobom a csomagtartóba Liam ajándékát, majd beszállok barátom mellé. Gyors csókkal köszöntjük egymást, aztán sebességbe teszi a kocsit, rákulcsolja a kezét az ujjaimra, és összeszedjük Cat-éket a London Eye-nál, majd lehajtunk a tengerparthoz. Fél-háromnegyed óra alatt kiérünk - nyár vége fele már jó kevesen járnak le -, és gyorsan lekapom magamról a szövetcipőmet, mivel ha már homokos lesz a talpam, akkor azt ne a lábbelimben tegye. Két ujjam közé fogom a csukámat, Harry pedig kiveszi a csomagtartóból a gondosan becsomagolt kalapot. Kézen fogva lesétálunk a víz közelébe, mögöttünk Josh hozza a tortát, Cat pedig a bort. Amíg a srácok összetákolják a kis tűzhelyet a homokban, mit Cattel beleállunk a tengerbe, és hagyjuk, hogy a víz kimossa a lábunk alól a homokot.
   - Mizujs Twitteren? Egy ideje nem néztem - kérdezem hirtelen.
   - Továbbra is nyugi van már - sóhajt, majd vigyorogva felém fordul - és Harry új profilképének hatalmas sikere volt, három napig az első világtrend a #SarryEdasya hashtag volt.
   - Összeollózták a középső neveket is?
   - Hát, a magyar vezetékneveddel meggyűlhetett a bajuk.
   - Az tény - biccentek nevetve - és az is, hogy a Viall Bejrant könnyebben ejtik ki.
   - Ahogy a Jatherine Bevine-t is.
   - Csak nem? - fordulok barátnőm felé felvont szemöldökkel, de továbbra is fülig ér a szája.
   - Két órán át második világtrend volt - jelenti büszkén.
   - Kispályás... - húzom az agyát, mire ő hitetlenkedve felnevet, és a lábával felém csap egy nagyobb adag vizet, ami a pólómon landol - hé! - röhögök fel, és ellentámadást indítok. Cat felsikolt, amikor beborítják a vízcseppek az arcát, és beljebb szalad a vízben. Én meg utánaeredek - úgysem úszod meg! - kiáltok utána nevetve, a csípőmig érő vízben.
   - Hát, nem is terveztem átúszni a La Manche-ot - vonja meg a vállát.
   - Ja, még jó, hogy az pár kilométerrel odébb van... - jegyzem meg.
   - Részletkérdés - legyint, mire elismerően biccentek.
   - Csajoook! - üvölt felénk Josh. Felé fordulunk, és látjuk, hogy már ég a tűz... és hogy Harry sehol.
   - Harry?! - kiáltom neki vissza, barátom holléte felől érdeklődve, de a következő pillanatban valaki megragad a derekamnál, kiemel a vízből, majd pár méterrel odébb visszadob. A szemem és az orrom is megtelik a tengerrel, és alig tudok felkapaszkodni a felszínre, plusz a lábam már nem ér le, és tekintve, hogy nem tudok rendesen úszni, egy kisebb pánik is eluralkodik rajtam. Kinyitom a szemem, hátha látok bármit, de csak nagyon halványan egy felém tartó foltot. Aztán valaki a térdem és a hátam alá nyúl, és megindul velem felfelé.
   - Sophie, megvagy? - hallom meg Harry rekedtes hangját. Amíg kitörlöm a szememből a maradék sós vizet is, barátom tesz pár lépést a part felé, és amikor már neki csak csípőig ér a víz, engem is letesz. Én derékig eltűnök benne.
   - Na, most jól jön, hogy ilyen baromi magas vagy - mondom, majd felköhögöm a torkomba szorult vizet. Barátom csak felnevet, és egy határozott mozdulattal kirázza vizes tincseit a szeméből.
   - Azért elég rendesen rám hoztad a frászt - néz rám komolyan.
   - Hááát, te sem voltál semmi - jegyzem meg - ne dobálj ide-oda, nem vagyok én labda.
   - Oké, ez jogos - szorít magához, miközben kisétálunk a partra. Kicsit feltámadt a szél, így a karom-lábam-hátam-mindenem libabőrös lesz, amikor kicsavarom a vizet a hajamból - vedd le a pólód - mondja váratlanul Harry, én meg hirtelen nem tudom eldönteni, hogy kiröhögjem vagy nyakon vágjam, így csak az arckifejezésemből jön rá, hogy mire gondolok - nem azért, te feslett nőszemély! - nevet felháborodottan, majd felveszi a földről a fehér ingét, amit gondolom, akkor dobott le magáról, amikor éppen a vesztemet akarta - vedd át, hogy ne fázz meg - nyújtja felém a ruhadarabot. Odasétálunk a tűz mellé, ahol már ott van Josh, ölében Cattel, akin barátja pulcsija van. Szőke haját féloldalasan összefogta, de a rövidebb tincsek a másik oldalt keretezik az arcát. A szürke Abercrbomie pulcsi a feneke alá ér, és az ujjai is épphogy csak ki.látszódnak. Gyorsan leveszem a pólómat, és odaterítem Cat felsője mellé, a tűz közelébe, hogy hamarabb megszáradjon, és felveszem Harry ingét. Összegombolom, majd azt a részét, ami már a csípőm alá ér, megkötöm a sortom övtartójával egy szinten. Barátom megtörölközik, majd letelepedik mellém és a mellkasára húz. Fejemet a vállára döntöm, és lehunyom a szemem. Meg tudnám szokni ezt a helyzetet.
   - Amúgy, jól áll a sós víz - mondja rekedtes hangján, én pedig elmosolyodok.
   - Neked meg a póló nélküliség - vigyorgok rá, mire felröhög.
   - Jó, ezután próbálom rendszeressé tenni, ha a közeledben vagyok.
   - Oki. De olyan gyakorian, ahogy Taylor Lautner a Twilight-filmekben - teszem fel a mutatóujjam fenyegetően. Reakció gyanánt egy hosszabb csókot kapok. Nem panaszkodom.
  - Képzeljétek... - mondja Cat - én még egy Twilight-részt sem láttam.
  - Nem maradtál le semmiről - vonom meg a vállam - legalább is szerintem...
  - Oh, akkor jó - vigyorodik el.
Nem sokkal később megérkezik Zerrie és Viall, nagyjából egy időben. Köszöntjük egymást, majd ők is letelepednek a tűz köré. El küld egy sms-t Perrie-nek, hogy kicsit késnek, mert Liam még haza akar ugrani megnézni a teknőseit, szóval olyan fél háromra érnek le a tengerhez.
Addig végül is elütjük az időt, beszélgetünk, a srácok mondanak egy-két olyan dolgot Liamről, amit a Directionerek nem tudnak, mi Virággal pedig elég jókat derülünk rajtuk. Egy nagyobb nevetés után unokatesóm végignéz rajtunk, és ennyit mond:
   - Srácok, nem akarok hazamenni jövő héten - csóválja a fejét szomorúan mosolyogva.
   - Én sem akarom - karolom át Viiit - egyikünk sem akarja - Virág erősen magához szorít, és viszonzom az ölelését - de, hé! Gondolj bele abba, hogy pár hónap, és már jössz vissza, hogy itt élj! - simítok végig a haján bátorítóan - és együtt élhetsz a bélpoklossal.
   - Na! - kapja fel a fejét Niall, mire mindenki kérdőn mered felé - jó, végül is igaz... - ingatja a fejét beletörődően.
   - Ilyen nincs - nevetek rajta, és Virág is halkan kacagva bújik oda barátjához. A srácok meg hangosan röhögnek rajta. Persze, mi mást is csinálnának...
Fél háromkor aztán megérkeznek Liam-ék, így Cat és Josh gyorsan előkészítik a tortát (ami nagyon profi batman-es lett, ne felejtsek gratulálni Cat-nek, mert tényleg valami fantasztikus) és a bort, mi, többiek pedig az ajándékokat rejtjük a hátunk mögé... de Niall csak előveszi a gitárját. Amikor Louis-ék négyese odaér hozzánk, szülinaposunknak könnyek szöknek a szemébe.
   - Ne már, srácok... - hebegi tökre meghatottan, ahogy végigjáratja a szemét a társaságunkon. Cat meggyújtja a gyertyákat a tortán, Niall és Virág pedig énekelni kezd:
   - Haaa-ppy, haaa-ppy, happy birthday, oh, to you, we want you to have the other days as funny as this to you... - erre Liam még szélesebben mosolyog, majd elfújja a gyertyákat, így megkezdődhet az ajándékozás; Josh kezdi a borral, majd Elounor adja át a Buzz-akciófigurát (persze, hogy Louis ötlete volt...). Aztán Zerrie-től kapja meg az ajándékot, ami egy gitárboltban felhasználható kupon, majd utolsóként tőlünk a Woody-cowboykalapot. Egyik ajándéknak jobban örül, mint a másiknak.
   - Srácok, nem is tudom, mit mondjak - nevetgél, a szemét törölgetve - annyira... annyira jók vagytok hozzám.
   - Liam, nagyon szeretünk, ugye tudod? - öleli meg Virág, mire a srác visszaöleli unokatesómat.
   - Igen, és én is titeket. Mindannyiótokat - néz végig újra rajtunk, majd egyenként végigölelget minket.
   - Na, felvágod a tortát? - kérdezi Niall, mire mindenki felröhög - miért, most mi van? - tárja szét a kezeit.
   - Semmi, így szeretünk, Niall - veregeti meg haverja vállát Liam - kéred az elsőt? - kérdezi, amikor kiemeli a szeletet a tortából.
   - Nem! Az a tied! - tiltakozik az ír manó - majd a másodikat... - és kész. Újra fetrengünk a röhögéstől.
Fél hatig a tengerparton vagyunk és pusztítjuk a tortát, Liam rögtön felteszi a fejére a cowboykalapot, és a Buzz-figurával pózol a képeken. Készül csak a srácokról, csak a lányokról, a párokról, és persze, teljes létszámú csoportkép is. A srácok eloltják a tüzet, mi, lányok összepakolunk, majd irány a Funky Buddha és a buliiii! Danielle a legizgatottabb, amikor odaérünk, nagyon fontos neki, hogy minden stimmeljen. Végigsimítok a karján, és elsuttogom, hogy "nyugi", mert minden tökéletesen alakul. Veszi az adást, és hálásan mosolyogva biccent.
Amikor belépünk a klub VIP-termébe, mindenki egy emberként fordul felénk, és üvöltik, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT, LIAAAM!" A szülinapos rögtön el is tűnik a tömegben, hogy fogadja a gratulációkat és köszöntse a barátait. Sokan odajönnek hozzánk bemutatkozni, és biztosítani Danit arról, hogy valami eszméletlen egy bulit hozott össze. A lány egy kicsit kisimultabb arccal válaszol ezután a kérdésekre, hogy merre voltunk, mit kapott Liam, és a többi. De, persze, tizenkétfős csapatunk nem szakad el egymástól, az egész estét közösen bulizzuk végig, néha odacsapódnak még hozzánk páran, de aztán el is tűnnek mellőlünk. Liam és Dani jó házigazdaként néha jár egy-két tiszteletkört és cirkulálnak a vendégek között, de aztán újra visszacsapódnak hozzánk. Fél négy körül megy el az utolsó csoport, és amíg Dani - persze sutyiban - rendezi a számlát, mi már búcsúzkodunk. Virág Niall-nál alszik, őket Payzer még gyorsan hazadobja (Niall kicsit sokat ivott), Zayn és Perrie a lányhoz mennek, az ő lakása közelebb esik, Elounor Louis-nál, Harry pedig hozzám jön át az éjszakára. Amikor Dani is csatlakozik hozzánk, Liam átkarolja a derekát, és homlokát a lány halántékának dönti.
   - Köszönöm - nyom egy puszit barátnője arcára, aki csak elmosolyodik, és megcsókolja Liam-et, aki ezután hozzánk fordul - mindannyiótoknak köszönöm, fantasztikusak vagytok.
   - Boldog szülinapot, Liam - mosolygok rá, és búcsúzóul megölelem.
   - Mindannyian megyünk most? - kérdezi. Bólintunk - jól van. Csakhogy tudjam, hogy meglesztek-e.
   - Biztosíthatlak róla - biccentek, majd Harry átkarolja a derekamat, és elindulunk a kocsija felé.
   - Még mindig jól áll az ingem - suttogja a fülembe. Ja, igen. Az volt rajtam a buliban is.
   - Köszi - puszilom meg az arcát, majd beszállunk a kocsiba. Pár perc alatt már le is parkol a ház előtt, és amíg kinyitom a bejárati ajtót, végigsimít a derekamon, majd keze megállapodik a csípőmön. Akkor sem engedi el, amikor belépünk az előszobába, és miután magunkra zárom az ajtót, felé fordulok - mi az? - magához húz, és hosszan megcsókol. Egyik kezemmel beletúrok a hajába, a másikkal pedig a vállába kapaszkodom, majd egyszerűen átkarolom a nyakát. Ő ugyanígy tesz a derekamnál. Nem tudom, hány percig ölelkezünk, de ezek életem legszebb percei, az biztos.
   - Tönkreteszel - motyogja rekedtes hangon, amikor fejét a homlokomnak dönti - nagyon durván beléd estem.