40.fejezet

Reggel ajtócsapódásra ébredek, így majdnem leesek az ágyról. A tükrömön kiszúrok egy lila post-itet, így kikászálódom a takaróm alól, hogy megnézzem, mi áll a papíron. Virág üzent:
Sis, most mentem el, Niall-lal még fejlesztgetünk Liam ajándékán:) a srácok beszélni akarnak veled és Harry-vel, a kórházban várnak téged, 2-re! xx Viii
u.i.: már negyed egy van. szóval siess;)
Rápillantok az órámra, és basszuska, tényleg! A szekrényemből gyorsan kikapom az első kezem ügyébe kerülő felsőmet, és egy sortot, amihez - valamennyire óvatosan - felrántok egy fekete harisnyát. Sötétkék blézer, magassarkú (na, de nem kétméteres sarokkal, elég nekem öt-hat centi csalás a magasságomat illetően), és a piros esernyőm, mert tegnap éjfél óta egyfolytában zuhog. Bezárom magam után a bejárati ajtót, elbuszozok a kórházig, ahova belépve a recepciós mosolyogva fogad:
   - Gondolom, nem kell segítség, hogy megtaláld a jó termet.
   - Nem, köszönöm - vigyorodom el - megvagyok.
Felcaplatok Harry szobájának emeletére, és benyitok a szobába. Már ott találom Louis-t és Zaynt. Köszöntjük egymást, majd leülök a barátom feje mellé kikészített székre.
   - Többiek?
   - Majd jönnek... vagyis Niall és Virág nem - mondja Harry.
   - Igen, azt tudom... de Cat, Josh, El, Dani és Perrie?
   - Cat és Josh késik, El és Dani már úton van - felel Liam -, Perrie pedig elment hozni inni valamit - bólintok - amúgy, Virág búcsújáról lenne szó - tér a tárgyra.
   - Milyen búcsúja? - vonom össze a szemöldököm.
   - Alig két hét, és hazamegy - szól bele Zayn.
   - És szeretnénk megadni a módját - teszi hozzá Harry. Ekkor kinyílik a kórterem ajtaja, és a három lány lép be rajta.
   - Sophie! - ront nekem Perrie, és egy gerincropogtató ölelés után távolabb tol magától - úúú, kitaláltam, mit adjunk Virágnak!! Szólok Jade-éknek, van egy számunk, ami totál ránk illik, na, azt énekelnénk neki élőben, mögötte meg egy csomó kép mehetne diavetítésként, gondolom, ti ketten vagy nyolcmillió képet csináltatok a nyáron, de azért mi sem szenvedünk hiányt veletek készült képekből, szóval arra gondoltam, hogy ezt lehetne... - hadarja, és már vörösödik a feje az oxigénhiánytól.
   - Oké, Perrie! Nyugi. Nagy levegő kiszíííííív-befúúúúúj.... kiszíííív-befúúúúúj - ezeket az instrukciókat hallva barátnőm jóízűen felnevet - és értem, mit mondasz, és nagyon tetszik! Mondanám, hogy megcsinálom a slideshow-t, de... ugye, nálam lakik Viii, és nem sikerülne titkolni előle, pláne, hogy csak egy laptop van... de a képeket átküldhetem, az e-mailemben nem fog kontárkodni a nőszemély - mosolyodom el.
   - Jó, majd nekem küldd! - mondja Eleanor - van olyan programom, amivel öt perc alatt meg tudom csinálni.
   - Oki, akkor privát üziben átküldöm Twitteren, jó?
   - Jó-jó.
   - Jaj, srácok! - teszi zsebre a telefonját Dani - megvan a helyszín.
   - Na, és hol? - vonja ölébe Liam a barátnőjét.
   - Funky Buddha, VIP terem. Este hattól a mienk.
   - Juuuuuuuuj, azt imádni fogja! - tapsikolok ültömben.
   - Na, szuper! - mosolyog rám Dani - és akkor ezt két hét múlva, Liam szülinapja után.
   - Jó - bólintok. És ekkor befut Cat és Josh.
   - Helló, őőő... Jatherine! - int nekik vigyorogva Harry. A pár egymásra néz, majd végül csak vállat vonnak. Josh a srácokat köszönti először, Cat pedig a lányokat; Elnek és Daninek puszit ad, Perrie-t megöleli, nekem meg szinte a nyakamba ugrik, de nem veszem zokon az ölelésrohamot.
   - Na, látom, minden rendben - mosolyog ránk barátom. Bólintunk, és újdonsült jó barátnőm elkezd pattogni:
   - Úúúú, Sophie, képzeld! Egy csomó Directioner bekövetett Twitteren tegnap, miután kikerült rólunk egy közös kép, ahogy állunk egymás mellett a Tower Bridge-en!
   - Ajaj... milyen szöveggel? - húzom a számat.
   - Nem volt gáz... BFF-szövegek, meg mi a jó ég még.
   - Hogy? - kapom fel Harry BlackBerry-jét, és gyorsan megnyitom a Twitteremet. Az üzenőfal tele van olyan posztokkal, ami a tegnap délutánt taglalja, hogy Cattel milyen jól elvoltunk. Az egyik pletykalap megosztott cikkét remegő kézzel nyitom meg:
Kétszínű barátnő a 1D-ben!
Nagyjából egy hete, hogy Harry Styles felvállalta Sophia Chanasya Aranyival való kapcsolatát Alan Carr Chatty Man Show-jában, miután a banda dobosának, Josh Devine-nek a barátnőjével andalgott szülővárosában. Azt hittük, ezzel a Sarry-kapcsolatnak vége, de úgy tűnik, a párocska mostanában nagyon nem akar mutatkozni - nem hogy együtt, de egyedül sem.
Ha maga a helyzet nem lenne már így is eléggé kínos, Miss England 2012 és Catherine Benson - az említett lány - tegnap az egész délutánt együtt töltötték. Ez bennünk egyszerre több kérdést is felvet; mégis miről beszélgettek olyan nagyon? Talán Catherine megbánta a holmes chapeli esetet Harry-vel, és most vallt színt a nagybetűs BARÁTNŐNEK? Vagy az angol szépség és Josh nője együtt szidták a One Direction szívtipróját? Nem lenne meglepetés, ha kiderülne Harry-ről; egyszerre több vasat tart a tűzben, és Cat-nek nem is szólt azon az éjszakán, hogy foglalt. Ahogy az is eléggé elképzelhető, hogy valójában Sophie csak egy álca, hogy a srácoknak jobban menjen a soruk, és mindeközben Cat a valódi barátnő, akinek bujkálnia kell, mert nem elég híres. De ebben az esetben; sem Elanor Calder, sem Bejczi Virág nem híres ember, még is mindkettőjük boldog párkapcsolatban él a banda két másik tagjával. De akkor mi a helyzet a srácok dobosával és jó barátjukkal, Josh Devine-nel?
És ha már szóba került Virág; ha Sophia valóban facér... akkor ezt miért nem magyar unokatestvérével beszélte meg? Családi gondok? Vagy a lányok ennyire eltávolodtak egymástól a nyár folyamán? És biztosak abban, hogy "haragszomrád"-ban kéne elválniuk csaknem két hét múlva? Mert a nyár vége, bizony közeleg, és ugyanúgy, ahogy a családi szálat, a Viall-kapcsolatot is homály fedi ezzel kapcsolatban.
Egy szó, mint száz; Catherine Benson feltűnése a bandában nagy gondokat kavart, és úgy tűnik, az idilli baráti körnek, amilyenről minden gimnazista álmodik, hamarosan vége lesz.
   - Mi a...? - kezdenék valami égedelem csúnyán szentségelni, de elharapom a mondatom végét. Tudom, hogy Harry nem szereti a káromkodó lányokat, így inkább csak lesütöm a szemem.
   - Mi az? - kapja ki a telót a kezemből Cat, és gyorsan elolvassa a szöveget. Ahogy egyre jobban halad a cikk vége felé, úgy telik meg könnyekkel a szeme. Visszalép a Twitter-oldalamba, ahol mikor meglátja a világtrendek rangsorát, kifakad belőle a sírás. Ugyanis a legelső helyen a #CatherineBensonIsATerribleBitch hashtag áll. Alatta a #SarryMaybeOverYeah, azt pedig a #WhyHarryWhy követi.
   - Jaj, Cat, ne... ne sírj, ezek nem tudják, hogy mi van - próbálom megnyugtatni síró barátnőmet -, de rendbe hozzuk valahogy, jó?
   - Hogyan? - néz rám könnyes szemekkel.
   - Őőő... - kapkodom a fejem. Aztán megakad a szemem egy üres lapon és egy tollon - megvan! - leguggolok a székem mellé, és gyorsan megírom a szöveget... a lap mindkét oldalára - srácok, egyenként mindenki álljon mellém, oksa? És töltsétek fel a képeket - adom ki a gyorsan a parancsot, majd a fal elé állok, hogy ne látszódjon a kórterem a háttérben. Louis rögtön odapattan mellém Eleanorral, és Liam lefotóz minket, ahogy tartjuk a Ne utáld Cat-et, ő Harry jó barátja, ahogy a mienk is szövegű rögtönzött táblát. A kép elkészülte után a másik oldalára fordítom a lapot, amin a Trendeld: #CatherineBensonBelongsTo1D írás áll. Eljátsszuk ugyanezt Payzerrel és Zerrie-vel is, majd végül a Jatherine párossal is.
   - Köszönöm, srácok - törli meg a szemét Cat. Mindenki egy mosollyal nyugtázza, hogy ez csak természetes, majd elkezdődik a fotók feltöltése; mindenki bekockul, hogy minél előbb megoszthassa a képeket. Egyszer csak Harry elkapja hátulról a csuklómat.
   - Hm? - fordulok felé, és a szabad kezemmel megigazítom magamon a pólóm. Barátom magához húz, és hosszasan megcsókol. Finoman beletúrok a hajába, míg az ő keze az arcomról a nyakamra csúszik. Csak akkor veszem észre, hogy lefotózta a csókunkat, amikor eltávolodunk egymástól.
   - Hé! - nevetek rá, mire ő is elvigyorodik:
   - Ugye nem gondoltad, hogy kihagytok a képfeltöltős buliból? - röhög, majd elkezd pötyögni a telóján.
Olyan jó, hogy megint minden rendben.

Három napra szinte az otthonommá vált a kórház, a hét végéig el sem mozdultam Harry mellől, még a kórházból is együtt léptünk ki tegnap. Sikeres felépülését egy Starbucks-kávéval ünnepeltük meg, majd vettünk neki egy új kocsit. Vagy három órát töltöttünk az autószalonban, majd végül egy Porsche 911 mellett döntött.
Ma reggel gyorsan becsomagolom Liam szülinapi ajándékát, ugyanis már csak egy hét, és tizenkilenc éves lesz... és Virág megy haza. Nem akaroooom!
Ezekkel a gondolatokkal bújok be unokatesóm mellé az ágyába, és erősen átölelem.
   - Mi van, S.? - mormogja a párnájába.
   - Csak eszembe jutott, hogy mennyire nagyon fogsz hiányozni!!! - szorítom össze a szemem.
   - Jaj, sis', hát nem kell aggódnod, a búcsúnk nem örökre szól! - támaszkodik meg a könyökén Virág, és felém fordul - és igazából... nem jövő héten megyek haza - mosolyog rám.
   - Micsoda? Hogyhogy?
   - Anyu azt mondta, hogy maradhatok majd még egy hétig, miután neked elkezdődött a suli. Első szeptemberi hét amúgy sem olyan durva, gyorsan be tudom hozni a lemaradást.
   - És mit csinálsz addig, amíg én a suliban vagyok?
   - Hát, az évnyitódon, természetesen, ott leszünk mindannyian. A délelőttöket meg majd Niall-lal töltöm, aztán ha vége van a sulidnak, eléd megyek, hogy együtt legyünk a délután.
   - De szupiiii!!! - ülök törökülésbe.
   - És utána már csak egy évet kell kibírnod nélkülem - kacsint rám Viii, de látva az értetlen arcomat, elmagyarázza - anyuék azt mondták, hogy jelöljem meg a Londoni Egyetemet is. És ha minden jól megy, és felvesznek, jövőre jövök ide ki tanulni, ééés Niall azt mondta, hogy ha ez tényleg bekövetkezik, akkor összeköltözünk - jelenti be.
   - Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuj, Virááááááááááááááág!!! - borulok a nyakába hirtelen, így mindketten eldőlünk az ágyon.
   - Jéziii, Sophie! - sikít unokatesóm, és mindketten felnevetünk.
   - De ez valami elképesztőőőő!!!! - tapsikolok - többiek tudják már?
   - Nem, még nem - rázta meg a fejét mosolyogva - de meg fogják. Ma este fogjuk elmondani, Niall-nál.
   - Ja-ja-ja, értem. Oksi. De juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuj - visítok egy hatalmasat, mire Virág hangosan felnevet.
   - Na, figyelj - tapsol kettőt -, gyorsan öltözzünk fel, reggelizzünk meg, aztán menjünk el sétálni valamerre, mert már elég régóta mentünk el bárhova is, csak mi, ketten.
   - Támogatom! - pattanok fel, és pillanatok alatt elkészülök; fekete latexgatya, fehér top, világos farmermellény, piros szövetcipő.
   - Csini vagy - biccent elismerően Virág - és meglepően gyors! - jegyzi meg gúnyosan, mire én csak kinyújtom a nyelvem.
   - Én legalább már felkeltem - vonom fel a fél szemöldökömet.
   - Jó-jó, értem a célzást - emeli maga elé a kezét védekezően, majd feltápászkodik, és ő is elkezd öltözni.
   - Figyi, addig lemegyek megcsinálni a reggelit, mit kérsz? - szólok vissza még az ajtóból.
   - Őőő... nem tudom. Juuuuuuuuuuj, rántottát, tudod, azt a finomat, amit csak te tudsz! - kiáltja a fürdőből.
   - Ja, tudom! - lerobogok a konyhába, benyomom a Hits Radiot, ahol éppen a Troublemaker megy, így azt énekelgetve csinálom meg magamnak a müzlit, Virágnak pedig a rántottát. Épp, mire elkészülök a reggelivel, unokatesóm megjelenik a konyhába. És nagyon jól néz kiii! Farmernadrág, egy fekete flitteres szívecskével díszített fehér top és piros balerinacipő.
   - Majd kölcsön tudod adni a piros blézeredet? - túr bele a hajába Viii, miközben leülünk a konyhapulthoz enni. Éppen bekaptam egy falatot, amikor feltette a kérdését, szóval csak sűrűn bólogatok, jelezve, hogy semmi ellenvetésem nincs. Ő is rám mosolyog, majd látványosan elalél a reggelijétől - Sophie, ez megint fantasztikusan finiii!
   - Örülök neki - felelek mosolyogva.
Reggeli után Virág felveszi a blézeremet, és összekészítjük a fontosabb dolgokat, mint telefon, egy csomag zsepi és lakáskulcs, majd elindulunk a Victoria Emlékpark felé, mivel oda nagyon ritkán megyünk el. Útközben veszünk egy-egy tölcsér fagyit, és egymásba karolva, napszemüvegben sétálgatunk, egy csomó mindenről beszélgetve; hogy Niall-lal mikor jutottak erre az elhatározásra, hogy mi a helyzet Cattel, mert Virág látta a képeket, és nem egészen érti... és amikor a pletkyalap cikkének róla szóló paragrafusára térek, káromkodik egyet magyarul, amit sajnos, nem egészen értek. De azt leesett, hogy nagyon kiakadt rajta.
   - Még hogy haragban...! Normálisak ezek? Te jó ég! Most azért, mert nem járunk mindenhova sülve-főve, még nem jelenti azt, hogy összevesztünk, vagy ilyesmi. Egy csomó időt töltünk együtt még úgy is, hogy ott vannak a srácok is.
   - Ez az, ezt nem értem én sem.
   - Mindegy, most megnyugtatjuk őket, hogy nincs gáz köztünk - karolja át a vállamat, és nyom egy puszisorozatot az arcomra, ami nevetésre késztet.
Több órát vagyunk a szoborparkban, majd átsétálunk a St James-be... természetesen. Bejárjuk az egészet - már úgy ismerjük a helyet, mint a tenyerünket -, és amikor a játszótér mellett sétálgatunk, halljuk, hogy valaki utánunk kiabál. Gondoljuk, egy rajongó, aki képet szeretne valamelyikünkkel, de amikor a hang irányába nézünk, Lou Teasdale-t látjuk, ahogy integet nekünk, karjában Lux-szal.
   - Juuuuuuuuuuuuuuuuuuj! - mondjuk egyszerre Virággal, és odarohanunk hozzájuk. Lux rögtön átkéredzkedik az én kezembe, így átveszem a csöppséget, aki a vállamra döntve a fejét unokatesómat fürkészi nagy szemekkel.
   - Jaaaaaj, hát szervuuuuuuuuuuusz - gügyög neki angyalian Virág, mire a kislány elmosolyodik - szióóóóóóóóóóó.
   - Mizujs, lányok? - kérdezi Lou.
   - Semmi extra, töltünk most egy kis időt csak mi, ketten - felelek.
   - Lux már nagyon hiányol titeket Harry-vel, holnap valószínűleg átugrunk hozzá - mondja - egy gyereknek szüksége van a keresztapjára... és keresztanyjára - kacsint rám sokatmondóan az anyuka, mire én elpirulok - ne légy zavarban, tényleg örülök nektek - simítja meg kedvesen a vállam - csak nagyon sajnálom azt, hogy... Dr Bescher mesélte ma, az oltáson, hogy hogy jártál - biggyeszti le az ajkát. Sóhajtok egy nagyot.
   - Ez van... sajnos - túrok a hajamba a szabad kezemmel. Lou még egyszer magához szorít, majd mindhárman leülünk a közeli padra. Lux-ot az ölembe ültetem, és lovacskázunk egy kicsit. Kacagása betölti a levegőt, és apró ujjaival csak úgy szorítja két mutatóujjamat. Tündéri ez a kislány!
   - Ne haragudj, hogy hánytorgatom ezt a témát, de... - kezdi Lou, mire felé fordulok - mikor... mióta tudtad? - eközben Lux elkezd mutogatni a babahinta felé. Virág szó nélkül átveszi tőlem a kislányt, és elviszi játszani, így én ott tudok maradni Lou-val beszélgetni.
   - Olyan... június vége fele - próbálok visszaemlékezni - amikor Harry-vel itt voltunk, és összefutottunk veletek, már tudtam a... a helyzetről. De Harry még nem. Nem sokkal utána tudta meg, hogy mi történt.
   - És hogy fogadta?
   - Azt hittem, el fog ítélni, és közli velem, hogy soha többé ne keressem semmivel, de... azt mondta, hogy nem fog magamra hagyni - mosolyodom el halványan - és a többiek is elfogadták a helyzetet, még a lányok sem vetettek meg ezért, plusz Paul is igyekezett segíteni nekünk.
   - Igen, Paul nagyon odafigyel mindenkire, aki csak közelebbi kapcsolatba kerül a fiúkkal - mosolyog ő is - egy élmény volt azt látni, amikor a kezébe vette Lux-ot, aki hatalmas nagy szemekkel nézett rá, és ő nem tudta, hogy most mit csináljon a gyerekkel. Pedig csak éhes volt szegény - nevet fel.
   - De cukiiii - vigyorgok.
   - És jött oda hozzám, hogy "Lou, a lányoddal minden oké? Mert olyan furán néz rám, annyira ijesztő..."
   - Jaj! - fogom a fejem nevetve - jaj, szegény Paul!
   - Nagyon édes volt - csóválja még mindig kuncogva a fejét.
Este hatig kint vagyunk Lou-ékkal, amikor is Virágot Niall hívja, hogy Harry mindjárt ott van a házunk előtt, így elköszönünk, és elindulunk hazafele. De még a háztömb sarkán meglátom barátom új kocsiját, így gyorsan bepattanunk.
   - De jóóóó - vigyorog Viii a hátsó ülésről - tökre tetszik. Ezt vettétek tegnap?
   - Aha - bólint Harry, majd gázt ad, és elmegyünk Niall-hoz.
Amikor az ír manó ajtót nyit, Virág rögtön a nyakába borul, és gyors csók(ok)kal köszöntik egymást. Gyorsan köszöntünk mindenkit a nappaliban (Cat úgy ölel meg, mintha ezer éve nem látott volna, még mindig irtó hálás a Twitteres esetért, ami óta minden rendbe jött körülötte), majd Harry beül a fotelbe, és az ölébe húz. Kényelmesen elhelyezkedünk, és elmeséljük, hogy mi jót csináltunk ma Virággal, majd Dani és Liam megmutatja a videót az Olimpián való fellépéséről, ami egyszerűen fantasztikus!!! Majd Josh és Cat örömmel közlik, hogy megállította őket pár Directioner, hogy elmondják, nagyon örülnek nekik, plusz egyikük még bocsánatot is kért a félreértés miatt. El és Perrie is együtt töltötték a mai napot a Little Mix stúdiófelvételén. Harry, Louis, Zayn és Niall nagyon nem csinált ma semmit, inkább csak lazultak.
   - Na, de Viall valami fontos dolgot akar mondani - tapsikolok, mire az említett pár összevont szemöldökkel mered felém - most mi van? Jobban izgulok, mint ti.
   - Igen, az biztos - bólogat Virág nevetve.
   - Elmondtad neki? - kérdezi Niall, mire unokatesóm csak biccent, mivel számunkra alapdolog az, hogy mindent elmondunk a másiknak - ja... oké.
   - De miről van szó? - kérdezi Perrie.
   - Miután Virág leérettségizik Magyarországon - mondja Niall, miközben magához húzza barátnőjét -, a Londoni Egyetemre jelentkezik, és... ideköltözik. Hozzám - mosolyodik el az utolsó szón.
   - Úúúúúúúúúúúúúúúúúúristen, ez komoooooooooooooooooly? - kapja a szája elé a kezét El, mire Virág bólint.
   - Te jó ééééééééééééééééééééég!!! - ugrik a nyakukba Danielle - gratuláloooook!
   - De jóóóóó - mosolyog Cat, és Josh egyetértően bólogat, miközben átölelik a lányt.
   - Viiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii jön méééééég ideeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!! - rohan neki unokatesómnak Perrie.
   - Jaj... - kapja el a szőke szépséget unokatesóm, és nevetve visszaöleli. De, persze, Louis-nak meg kell védenie a vezéridióta címet, így felkapja Perrie-t a földről, arrébb teszi, majd Virágot tök váratlanul felkapja a hátára - jézusom, Louis, tegyél le! - kiált fel Virág, de Süsü persze nem hallgat rá, inkább dob egy kicsit unokatesómon, mire ő majdnem lefejeli a plafont.
   - Na, Louis, most tedd le, de azonnal! - mondja mosolyogva Liam - nem örülnék neki, ha valaki még egyszer kórházba kerülne.
   - Jaj, Daddy, ne aggódj már mindent ennyire túl... - csóválja a fejét Zayn.
   - Nem-nem, tényleg tegye le, ha baja esik, nem állok jót magamért! - szól bele Niall is.
   - Plusz a kórházban nagyon ergya a kaja, soha ne akarjátok megtapasztalni - grimaszol Harry, mire Louis leteszi Virágot, én meg nyomok egy puszit barátom arcára.
   - Na, és a másik dolog, amit egyelőre még Niall sem tud - igazítja meg a felsőjét unokatesóm - egy héttel tovább maradok itt - húzza ki magát, mire mi is felállunk Harry-vel, és egyszerre megöleljük egymást. Mindannyian. A pletykalapoknak idilli baráti kör a mienk? Igen, ebben van valami. Csak nem szakadunk el egymástól.
Soha.