37. fejezet - Virág

Drága olvasóim!:)
Egy kicsit rendhagyó résszel jöttem most, mivel ez a nap nagyon különlegesnek számít a számomra! És ezért most betekintést nyerhetünk Viall kapcsolatába. Ezért a mai részt Virág szemszögéből narrálom, hogy hogy zajlik számukra egy nap közösen.

 Boldog 18. születésnapot, Virág! xx ~S.

Már reggel nyolc óta fent vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni az Alan Carrban történteket; Sarry mostmár hivatalos! Juuuuuuuuuuuuuj! Annyira örülök nekik! Sophie-val jobb dolog nem is történhetett volna, és most nem csak az idei nyárról beszélek. Végre, tényleg boldognak látom!
Niall mellettem fekszik, egyik keze a párna alatt, másik a derekamon pihen. Ahogy figyelem angyali arcát, újra elkap az a jól ismert "mindenkinél jobban szeretem" érzés. Majd rám tör a hitetlenkedés. Hogy szerethet pont engem? Sosem mondta még el... bár, soha nem is kérdeztem.
Óvatosan kimászom a takaró alól, de abban a pillanatban, hogy leemelem magamról a karját, az ujjai a csuklómra kulcsolódnak, és egy határozott mozdulattal visszaránt maga mellé. Egy rövid, halk sikoly hagyja el a számat.
   - Hova mész? - kérdezi álomtól rekedtes hangon, amitől megremeg a gyomrom.
   - Gondoltam, átöltözök - mosolygok, ahogy Niall szorosan a karjaiba zár, és arcát a vállgödrömbe fúrja.
   - Miért? - mormogja a bőrömbe, majd rám emeli a tekintetét - mindegy, mit viselsz, számomra gyönyörű vagy - nyom egy puszit az arcomra. Belepirulok szavaiba - amúgy, mennyi az idő?
   - Kb. tizenegy körül lehet - felelem - Liamnek mi legyen az ajándéka? - gondolkozom el, csapongva a témák között.
   - Már tudom, majd reggeli után kitaláljuk - titokzatoskodik. Nagy nehezen kikászálódunk az ágyból, és Niall-tól nadrág gyanánt elcsórok egy zöld-szürke kockás boxert, és felrántom magamra a szürke ír zászlós póló alá, ami az éjszaka pizsamaként szolgált. Kézen fogva lemegyünk a konyhába, és együttes erővel összedobunk egy rántottát. Én felülök a konyhapultra, barátom pedig kiönti a reggelit egy nagyobb tányérba, és két villával együtt megáll előttem. Elveszem az egyiket, majd nekiállunk elpusztítani a közös reggelinket. Épp el akarok lopni Niall orra elől egy nagyobb falatot, de barátom ellöki a villámat az útból.
   - Hé! - nevetek, felháborodottan rá meredve. Niall húz egy csíkot a tányérba, 60-40 százalékarányban elosztva az ételt - persze, hozzá esik közelebb a nagyobbik rész.
   - Ez a te részed - bök a kisebbik félre -, a másik meg az enyém.
   - Na, meg azt ahogy te elképzeled! - vágom rá tettetett felháborodással, vigyorogva. Egy ideig gyanúsan méregetjük egymást, de Niall halkan felnevet, és a fejét csóválva tovább reggelizik. Miután már a saját részem elfogyott, türelmesen várom, hogy ő is eltüntesse az utolsó falatokat - de a legutolsóra lecsapok, és mielőtt barátom kapcsolna, gyorsan bekapom. Niall hangosan felnevet, és tündéri hangja engem is mosolyra késztet. Kiveszi a villát a kezemből, a tányérral együtt leteszi mellém a pultra, majd átkarolja a derekam, és hosszasan megcsókol.
Reggeli után levágom magamat a kanapéra, és felnézek Twitterre, de csak Sarry-t ócsároló posztokat látok, így ijedtemben ki is lépek. Te jó ég...! Tárcsázom Sophie számát, de Niall mögém lép, és kiveszi a kezemből a mobilomat.
   - Hagyd őket most - fordít szembe magával - hadd legyenek kettesben.
   - Hát, jó... - teszem el a telefonomat - mit csinálunk most? - kérdezem. Niall leül a kávézóasztalra, velem szembe, az ölébe helyezi a gitárját, megpengeti, és dúdolni kezdi az egyik magyar szülinapos dalt! Eltátott szájjal meredek rá, amíg lejátssza a számot. Amikor a végére ér, összevont szemöldökkel néz rám:
   - Csak.. az a baj, hogy nem értem a dalt. Mármint, az megvan, hogy miről szól, de... nem értem a konkrét szöveget.
   - Segítsek átírni? - mosolygok rá. Ő vigyorogva bólint, és átül mellém a kanapéra. Én megnyitom a jegyzettömböt a telefonomat, és magamban dúdolgatva a dalt, elkezdem átírni a szövegét:
Haaap-py, haaap-py, haaap-py birthday, oh to you, We want you to have other days as beautiful as this for you - Niall elolvassa, mit írtam, én meg elhúzom a számat.
   - Hát...ez egyáltalán nem az igazi...
   - Nem! - tiltakozik - nem, ez tök jó! Nekem nagyon tetszik. Csak tovább fejlesztjük egy kicsit. De baromi ügyes vagy! - karolja át a vállam, és egy puszit nyom az arcomra - én a "beautiful" szót kicserélném "funny"-ra.
   - Ez jó - bólogatok - de még így is túlzsúfolt a sor... - Niall újra elolvassa, hozzáénekelve a dallamot.
   - Ja... mármint... nem, csak az "other" elől hiányzik egy "the".
   - Hmm... valamit ki kell venni belőle... - gondolkozom. Már vagy öt perce meredünk a szövegre. Niall közben töprengve dobol a gitárján, majd hirtelen megpengeti, jelezve, hogy talált megoldást:
   - Megvan! Nem a "we"-re helyezzük a hangsúlyt, hanem a "want"-ra. Úgy be tudjuk rakni a "the" szócskát is.
   - Ööö... - játszom le a fejemben a dalt, de csak a feléig jutok, mert Niall elénekli gitárkísérettel. Miután lepengeti az utolsó akkordot, rám néz, miközben maga mellé állítja a gitárját:
   - Na, milyen lett?
   - Imádom! Juuuuuuuuj! - adok hangot a tetszésemnek - nagyon jó! - Niall átkarolja a derekamat, és hátradől a kanapén, így a mellkasára kerül a fejem. Barátom belepuszil a hajamba, mire ráemelem a tekintetem:
   - Ezt miért kaptam? - kérdezem.
   - Mert nem tudom megállni, hogy ne szeresselek még jobban, amikor jujjogsz - fúrja a szemeit az enyémbe mosolyogva. Beleharapok az alsó ajkamba, és visszahajtom a fejem a mellkasára - tudod, mit jelent Liam szülinapja - szólal meg egy kisebb meghitt csönd után.
   - Igen, tudom - az ínyemet rágva teszem fel neki életem egyik legnehezebb kérdését - mi legyen velünk?
Niall sóhajt egy hatalmasat, és elkezd alattam mocorogni, így mindketten felülünk. A hajamba túrva szembefordulok vele, és angyali arcából csak aggodalmat tudok kiolvasni.
   - Nem akarlak elveszíteni - mondja halkan -, de tudom, hogy baromi nehéz lesz külön.
   - Én sem akarlak úgy itt hagyni, hogy ez csak egy nyári szerelem maradjon - felelem - Niall, én szeretlek. És amikor ezt kimondom, komolyan is gondolom. Bevallom, a kapcsolatunk elején bizonytalan voltam az érzéseimet illetően, mert nem tudtam eldönteni, hogy amit érzek irántad, az az a rajongás, ami mindig is elfogott, amikor megláttalak akár csak egy képen is, vagy hallottam a hangod, vagy igaz-e. És nem akartam, hogy rosszat gondolj rólam emiatt! De ma már tisztán látok, és el sem merem képzelni nélküled a napjaimat szeptembertől! - öntöm ki a lelkem. Niall a két keze közé fogja az arcomat.
   - Én sem érzek másképp! - törli le a könnyeimet, amik idő közben kiszöktek a szememből - Virág, nem volt barátnőm, ezt te is tudod, és ez nem véletlen! Te vagy életem első nagy szerelme, és szerintem az egyetlen is. Nem tudlak elengedni. Nem is akarlak. És száz százalékig bízom benned, így szerintem működne a távkapcsolat. Igazság szerint, sok mindenben nem lenne más, mint Eleanor vagy Danielle helyzete.
   - Amíg te turnézol, én várok rád, csinálom a dolgomat, ha tudok, elmegyek egy-egy közelebbi koncertre - vázolom fel, mire Niall félénken rám néz:
   - De csak ha szerinted megéri várni...
   - Niall, én, ha kell örökké várok rád! - jelentem ki határozottan, mire ő elmosolyodik, és megcsókol - azóta várok rád, hogy Directioner vagyok - suttogom - most már itt vagyunk egymásnak. Innentől kezdve...
   - Sétagalopp az egész - fejezi be a mondatomat - meg tudjuk csinálni. Együtt maradunk - mosolyog, és újabb csókokkal halmoz el.
   - És ezt a döntésünket hogy ünnepeljük meg? - kérdezem, a nyaka köré fonva a karomat.
   - Hát, kezdjük úgy, hogy... - nyúl be a térdhajlatom alá, és ölbe kap. A hirtelenségtől sikkantok egy hangosat, majd felnevetek - most megcsókolsz - jelenti be, én meg örömmel teljesítem a kérését. Ezután felvisz a szobájába, és folytatja a tervét:
   - Felöltözünk, elmegyünk sétálni... ööö, le kell adnom Josh-nak egy új dalt, hogy találja ki hozzá a dobszólóz, mert este találkoznak Cat-tel Sophie-ékkal, hogy eldöntsék, mit vegyenek Liam-nak szülinapjára, de csak felugrunk, öt perc az egész... - tesz le a szobájában óvatosan a földre, miközben magyaráz.
   - Niall, angyalom, semmi gond - fogom kezeim közé az arcát-  legalább beköszönünk nekik.

Josh-éknál kezdünk, Niall egyik kezével monoton kopog a bejárati ajtón, másikban pedig a kotta egyik csücskét gyűrögeti. Én az ajtó beugrója falának támasztom a hátam, és az egyik hajtincsem végét birizgálom. Kis idő elteltével Josh ajtót nyit, ziláltan, kivörösödve.
   - Rosszkor jöttünk? - húzza Niall vigyorra a száját, miközben belépünk az előszobába.
   - Cat nem adja vissza a telefonomat! - méltatlankodik a dobos. Cat, a kanapé háttámláján ülve vigyorogva int nekem.
   - Szia - mosolygok vissza, és felülök mellé - hol van Josh telója?
   - Nálam. De még keresi.
   - Miért, mit mondtál neki, hol van?
   - Ott, ahol sosem keresné - vonja meg a vállát - már a sütőben is nézte - röhögi el magát halkan.
   - Te jó ég... - csóválom a fejem nevetve.
Niall átadja a dalt Josh-nak, majd egy felórás csevej után távozunk.
   - Merre tovább? - kérdezi barátom, és belekulcsol a kezembe. Megvonom a vállam.
   - Nem tudom... sétáljunk valamerre - felelem végül.
   - Vagy London Eye? - kérdi ő.
   - Sétáljunk el a London Eye-hoz - vetem össze a két ötletet, és Niall nevetve belemegy, és elindulunk a Tower Bridge felé.
A híd járdáján andalogva, kézen fogva beszélgetünk, hogy milyen lesz a sulim szeptembertől, mikből fogok érettségizni, és hogy hol tervezem a továbbtanulást.
   - Ezen még nem gondolkodtam... jó lenne itt, Londonban tanulni. Több a lehetőség, mint otthon, és egyedül sem lennék, hiszen itt van Sophie, egy év különbséggel járhatnánk egy egyetemre. Bár, nyomósabb indok az, hogy te itt vagy - hajtom Niall vállára a fejem -, és akkor csak egy tanévet kéne úgy külön töltenünk, hogy én Magyarországon vagyok. Érettségi után viszont ideköltöznék, Sophie-ékhoz.
   - Vagy akár hozzám is - jegyzi meg Niall, mire rögtön rá emelem a tekintetem.
   - Azt mondod, hogy miután elvégeztem a gimit, költözzünk össze? - hitetlenkedem.
   - Miért ne? - vonja meg a vállát - szeretjük egymást. És biztos vagyok benne, hogy ez nem fog egyhamar megváltozni. És szeretnék úgy elindulni két év múlva egy koncertről, hogy tudnám, otthon te vársz rám - simít egy hajtincset a fülem mögé, amit heves szél fújt az arcomba.
   - Költözzünk össze... - ismétlem halkan a szavait, és elönt a mérhetetlen boldogság. Amikor anyuék felhívtak legutóbb, azt mondták, hogy örülnek nekem és Niall-nak, habár még nem is találkoztak soha. És még mielőtt kijöttem volna Sophie-hoz júniusban, mondták, hogy gondolkozzam el az egyetemeken, mert anyuék is tisztában vannak azzal, hogy itt több a nyitott ajtó a felsőoktatás után - rendben! - mondom ki hirtelen, kicsit hangosabban a kelleténél, mert pár járókelő felénk kapja a fejét - költözzünk össze! - folytatom halkabban - de ha egyfolytában főznöm kell rád, kiraklak - viccelem el.
   - Mindjárt megeszlek - fonja körém a karját Niall, és, felkapva a földről, belepuszil a nyakamba.
A London Eye-hoz érve meglátunk egy fagyis standot, így veszünk a hideg édességből két kétgombócosat. Kézen fogva sétálgatunk az Eye körül, amikor megjelenik előttünk két tizenkét-tizenhárom éves kislány.
   - Úristen, Viall! - mondja végül ki a bátrabb, miután magához tért a sokktól.
   - Juuuuj, sziasztok! - ölelem meg mindkettőjüket rögtön.
   - Cs-cs-csinálhatunk egy képet veletek? - szólal meg a másik is remegő hangon.
   - Hogyne! - kapom elő a telefonomat, és beállítom az önfotózó üzemmódot. Niall-lal lehajolunk a két kislány arca mellé; jobb oldalt barátom mosolyog, a balon én. Átküldöm egyiküknek a képet, és már köszönnénk el tőlük, de csinálni akarnak egy olyan fotót is, amin csak mi vagyunk rajta barátommal. Niall-lal diszkréten összebújunk, de a lányoknak ez nem elég:
   - Csókot! Légy szi', csókoljátok meg egymást! - kérlelnek minket, így Niall a könyökömnél fogva kicsit maga felé fordít, és hosszasan megcsókol. Amikor eltávolodunk egymástól, ösztönösen elmosolyodom, és nyomok még egy puszit az ajkára. Visszafordulunk a lányok felé, és látom, hogy az egyiküknek könny csillan a szemében.
   - Jaj, mi a baj? - simítom meg hosszú, barna haját.
   - Nem, semmi... - rázza meg a fejét -, csak... örülök nektek, meg minden, tényleg, őszintén... csak... - keresi a szavakat, de azok nélkül is értem, mit akar mondani, és magamhoz ölelem mindkettőjüket.
   - Jaj, lánykák! Figyeljetek - tolom el őket magamtól, hogy lássam az arcukat - egy dolgot sose felejtsetek el; mi, vagyis El, Dani, Perrie, Sophie és én, a srácok barátnői vagyunk. De ti mindörökké a feleségeik maradtok! - mosolyodom el az utolsó mondatom végén, és megszorítom kicsit a kezüket, mire a pityergő lány újra a nyakamba borul.
   - Virág, annyira szeretlek! - zokogja a hajamba, én meg könnyezve visszaölelem. Niall a jelenetet meghatottan figyeli, és egy képet is lő rólunk.
   - Én is - ölelem vissza - és téged is imádlak! - fordulok a másik lány felé.
   - Én is téged - mosolyog - és Sophie-t is. De Elounor a fav, bocsi - vigyorodik el teljesen.
   - Hát, azt meg tudom érteni - nevetek fel - a két idióta...
   - Igen - bólogat a kislány is - adjátok át nekik, hogy pusziljuk őket! Mindenkit - teszi még hozzá.
   - Mindenképpen - biccentek nevetve, majd Niall mellé lépek, és aki rögtön megfogja a kezem - sziasztok! - intek még hátra a lányoknak, utoljára.
   - Most merre menjünk? - kérdezem.
   - Hozzátok? - karolja át a nyakam Niall, és a fejembe nyomja a baseball-sapkáját.
Sophie és Harry nincsenek otthon, gondolom, már elmentek Josh-sal és Cat-tel Liam szülinapi ajándékáért. Csinálunk egy nagy tál popcornt, és a nappali háromszemélyes kanapéján elnyúlva, megnézzük a Másnaposokat. Ez az egyik kedvenc filmem, de Niall, amikor látta a moziban, bealudt rajta, mert előző este koncertje volt, és Harry-vel éjszakába nyúlóan buliztak, így igazából először látja a filmet. De nagyon tetszik neki. Végigröhögjük az egészet, majd a film után elfoglaljuk a konyhát, és keresünk valami ehetőt. Végül a porból elkészíthető csokitorta mellett döntünk. Amikor elkészült, felviszünk pár szeletet magunkkal a hálószobába, és Sophie gépéről feltöltjük a ma készült képeket Twitter-re, az én Facebook-omra, és Instagramra is. Aztán halljuk, ahogy csapódik a bejárati ajtó.
   - Ez Sophie-ék lesznek - pillantok az órámra. Este háromnegyed hét. Azért kicsit korán van még, hogy hazaértek...