36.fejezet

Reggel arra ébredek, hogy Harry kis köröket irkál a vállamra, ami kilóg a takaró alól. Nagy nehezen kinyitom a szemem, és felé fordulok; ő féloldalasan könyököl az ágyamon, fejét a kezében pihentetve.
   - Hogy aludtál? - kérdezi mosolyogva, és kifésül pár kósza tincset a szememből.
   - Jól - mosolygok rá halványan, majd szorosan hozzábújok, mellkasához bújok, és átölelem a derekát - de így most jobb - mormogom a bőrébe, mire Harry mellkasa megremeg, amiből egyértelművé válik a számomra, hogy nevetett.
   - Nem úszod meg a palacsintát - simít végig a hajamon.
   - Jó, csak előtte hadd nézzek fel még Twitterre, megígértem Virágnak, hogy írok - ülök fel az ágyamon, majd szomorúan konstatálom, hogy a laptopom az asztalomon van - jaj, de messze van - sóhajtok, tehetetlenül a gépem felé nyújtózva. Harry felül mellettem, és a kezembe nyomja a Blackberry-jét.
   - Tessék, ez közelebb van - simítja le a hajamat a vállamról, és megtámasztja rajta a vállát, úgy figyeli, ahogy pötyögök a telóján.
Bejelentkezek a Twitteremre, és az egész üzenőfalamat elárasztják a nekem címzett posztok. Megkövülten olvasom az olyan rövid kis üzeneteket, mint például @Sophie_Goldy, te mégis mit akarsz tőle? vagy @Sophie_Goldy, ne gürizz ennyire, úgyis rájön, hogy egy senki vagy;)xx. A világtrendek élén a #SarryIsNotForever áll, alatta pedig olyanok, hogy #SophiaGIsAnUglyBitch, #HarryMustBeCrazy és #WTFHarryWhy.
   - Na, jó - kapja ki a kezemből Harry a telefont, én pedig még mindig magam elé meredve próbálom felidézni Perrie szavait, de nem tudom elnyomni a sírógörcsömet. Kibuggyannak a könnyeim.
Folyamatosan az arcomat törölgetve kimászok az ágyamból, a szekrényemhez lépve kikapom az első kezem ügyébe kerülő felsőmet, és a sortommal együtt besietek a fürdőbe. Becsapom magam mögött az ajtót, elfordítom a kulcsot a zárban, a ruháimat bevágom a mosdókagylóba, és azon megtámaszkodva a fülem mögé fésülöm a szemem elé hulló tincseim. Beállok a zuhany alá, és amíg hagyom, hogy a forró vízcseppek lassan végigfolyjanak a hátamon, megpróbálom egyenletesen venni a levegőt. Csak akkor zárom el a vizet, amikor már a könnyeim is felszáradtak. Gyorsan felöltözök, és ahogy kinyitom az ajtót, Harryt találom magam előtt farmernadrágban, póló nélkül, egyik kezét maga elé emelve.
   - Most akartam bekopogni, hogy hogy vagy - magyarázza - szóval? - megköszörülöm a torkom.
   - Erre számítani lehetett - vonom meg a vállam - kibírom - mondom, leginkább magamnak. Harry hitetlenül rám néz, majd a derekamnál fogva magához húz, hátralép egy kicsit, hogy ne a küszöbön álljunk, és szorosan megölel. Lábujjhegyre állva viszonozom az ölelését, és az álla alá fúrom a fejem. Összeszorítom a szemem, nehogy megint rákezdjek a sírásra, de még így is lefolyik pár könnycsepp az arcomon. Harry eltol magától, két keze közé fogja az arcom, és hüvelykujjával letörli a könnyeimet.
   - Tudtam - húzza félmosolyra a száját, arra célozva, hogy az ilyen utálatot senki sem tudja lazán kezelni - ne foglalkozz velük. Én szeretlek, és az számít. Majd lenyugszanak - és megcsókol. És egy pillanatra el is felejtem az egészet.
Lemegyünk a konyhába, és amíg Harry csinál magának egy kávét - egy ideig nézegette a kávéfőzőnket, miután kitalálta, hogy kell használni -, én gyorsan kikeverem a palacsintatésztát, majd nekiállok kisütni. Harry, a kedvenc londonos bögrémmel a kezében, megáll mögöttem, és átkarolja a derekamat.
   - Jaj, de finom... - támasztja meg az állát a vállamon, és lehunyja a szemét.
   - Jó illata van? - vigyorgok rá, miközben kiöntöm az újabb egy tésztának való adagot a serpenyőbe.
   - Nem, neked - feleli. És csöngetnek - nyitom én - nyom egy puszit az arcomra, és kimegy a bejárati ajtóhoz, belekortyolgatva a kávéjába - erhm... sziasztok - hallom meglepett hangját.
   - Kik azok? - kérdezem kikiabálva a konyhából, mert ezek szerint nem Virágék.
Hallom, ahogy valakik áttrappolnak a nappalin, majd ahogy egy pillanatra hátrakapom a fejem, Daniellet és Eleanort pillantom meg az átjáróban - hát ti? - döbbenek le teljesen. A két lány nekem iramodik, és két oldalról szorosan átölelnek. Harry is visszér a konyhába, és rögtön átveszi tőlem a serpenyőt. Arrébb tol minket a tűzhelytől, mert sem El, sem Dani nem engedett el még - lááányok, mondjatok már valamit! - nevetem el magam. Eleanor elenged, és egy határozott mozdulattal hátradobja hosszú, barna haját.
   - Láttuk a Twittert - foglalja össze röviden az ölelésroham okát.
   - Jaj, Sophie! - ölel még szorosabban Danielle, mint egy aggódó anya. Néha azért meglátszik, hogy ő a legidősebb - annyira igazságtalanok veled! Velem persze, hogy azok... de veled miért? Semmit nem tudnak rólad... rólatok - tol el magától, és Harry felé mutat, aki erre a mondatra dúdolgatni kezd:
   - They don't know about us... Dani, szerinted véletlen, hogy írtunk egy ilyen számot? Ez mindegyikőtökről szól egy kicsit - ezt hallva El odalép hozzá, és barátom vállára teszi a fejét... miközben ellop egy palacsintát - hé! - méltatlankodik a srác.
   - Most mi van? Olyan jól néz ki - tárja szét a kezét barátnőm, majd elkezd kutakodni a hűtőben - öhm, Sophie, hol tartjátok a nutellát?
   - Adom - nyitom ki az egyik faliszekrényt. Lábujjhegyre állok, hogy elérjem a felső polcot, de termetemnek köszönhetően erről lemondhatok... egy életre. Nem úgy, mint Harry, aki lazán átnyúl a fejem felett, és egy laza mozdulattal leemeli az üveget a polcról, és a kezembe adja. Ja, és eközben fél szemmel figyeli a palacsintát.
   - Tessék - vigyorog rám.
   - Utálom, hogy ilyen magas vagy - zsörtölődök.
   - Én imádom, hogy ilyen pici vagy - von magához, és nyom egy puszit a homlokomra. A lányok mosolyogva figyelik a jelenetet, majd El kiveszi a kezemből a nutellát, Dani meg a palacsintás tányért környékezi meg.
   - Harry, rám mennyire lennél kiakadva, ha... - mutat a reggeli felé, mire Harry csak legyint, hogy El után már mindegy, egyen csak - köszi - puszilja meg barátom arcát. Meghatottam nézem őket, ahogy ezt tök természetes gesztusnak veszik. Nagyon ritka az ilyen, hogy egy srác barátnője ennyire jól kijön a legjobb barátokkal, és ez mindegyik lányra igaz. Danire, Elre, Perrie-re, Virágra... és úgy hiszem, egy kicsit rám is.
Reggeli után a lányok még maradnak egy kicsit, de olyan tizenegy körül elindulnak, mert Daninek holnap jelenése van az Olimpián, és még próbálnia kell, El pedig Louis-val megy megvenni Liam szülinapi ajándékát.
   - Basszus, amúgy azt nekünk is ki kéne találni Daddy ajándékát! - jegyzi meg Harry, miután becsukja az ajtót a lányok után.
   - Hát... holnap? - ajánlom fel, de elhúzza a száját - tudom, hogy gáz van de ki fogom bírni, könyörgöm, Liam ajándékáról van szó.
   - Nem, nem azért... csak amíg te aludtál, Josh küldött egy sms-t, hogy találkozzunk négyesben, mert ők is látták a Twittert...
   - Négyesben? Cattel? - kérdezem meglepetten. Harry értetlenül bólint - ó... oké - vonom meg a vállam lazán, de a gyomrom diónyi méretűre ugrik össze.
Pedig annyira nem kéne félnem, akkor miért van rossz érzésem vele kapcsolatban?

Harry fél kettőre jön értem, én akkorra már felvettem a kedvenc sétálgatós hacukámat, ami a világos, szegecses farzsebű farmersortomból, a Ramones-es fekete pólómból és a piros Converse-cipőmből áll (újra jó az idő, na).
   - Wow! - mér végig barátom, miután kilépek a házból, és egy gyors csókkal köszöntöm - dögös vagy.
   - Oh... köszi - nevetek - és, most merre?
   - Hát, mi először is elmegyünk enni, mert nem voltam résen az Olimpia záróünnepség próbáján, és Niall felfalta a kajámat - avat be a terveibe, én meg csodálkozva felvonom a szemöldököm - mi az?
   - Nem is mondtad, hogy próbátok lesz - felelem, amíg beszállok a kocsiba.
   - Kimaradt volna? - gondolkozik el egy kicsit, majd vállat von, és gyújtást ad a kocsira - pedig akartam mondani.
   - Hát, most mondtad - kötöm be magam, mire Harry mosolyogva rám néz - hm?
   - Más csaj kiakadt volna, ha elfelejtek valamit - mondja, még mindig tartva velem a szemkontaktust.
   - Hát, akkor én nem vagyok más - vonom le a tök ésszerű magyarázatot.
   - Nem. Te az enyém vagy - nyom egy csókot az ajkaimra, én meg elmosolyodok. Hiába, hogy már együtt vagyunk legalább másfél hónapja, még mindig le tud venni a lábamról.
A közeli pláza Nando's-ába ülünk be enni, és miután sikerül leülnünk egy asztalhoz, Harry ráveti magát a kajára. Én meg, mivel anyu csinált ebédet, mielőtt elment volna dolgozni, nem vagyok éhes, szóval néha lopkodok barátom kajájából, amúgy meg elvagyok a kólámmal.
A Nando's után sétálgatunk egy kicsit a plázában, és egyszer csak megakad a szemem egy pletykalap címlapján, ami Harry-t ábrázolja és... Catet.
   - Sophie, hova rohansz? - szól utánam barátom, mert én szó nélkül elindulok az újságoshoz, kikapom a magazint a helyéről, és a cikkhez lapozok:
Dráma a négyzeten a One Direction-ben!
Pár nappal ezelőtt a One Direction csaknem egész bandája a dobosukkal és barátnőjével együtt eltöltött egy délutánt a London Eye-nál, ahol jelen volt Niall barátnője, Bejczi Virág, és annak unokatestévre, Sophia Aranyi is, akit egész sokszor ölelgetett Harry Styles. Igen ám, de még ugyanezen a napon Harry és a dobos, Josh Devine barátnője feltűnt Holmes Chapel-ben - kettesben. Lencsevégre kapták, ahogy a két fiatal a késői órákban egy bowling-teremben múlatta az időt, nevetgéltek és ölelgették egymást, teljes volt közöttük az összhang. És ha önmagában ez nem lenne elég nagy baj, a minap, Alan Carr talkshow-jában Harry bejelentette, hogy Sophie és ő már több hete egy párt alkotnak, de most készek arra, hogy nyilvánosan is felvállalják a kapcsolatukat.
Bennünk több ezer kérdés merült fel ezzel a helyzettel kapcsolatban; akkor mi van a titokzatos szőke lánnyal? Josh vajon hogy reagált rá? Lehet, hogy új dobost kell keresniük a fiúknak? És Sophie-val mi a helyzet? Az ő kapcsolatuk álca? Vagy Harry még egyszer kért egy utolsó tombolási lehetőséget, mielőtt elkötelezi magát? Vagy lehet, Sophie nem is tudott erről a találkáról? Harry még azelőtt megcsalta volna a lányt, hogy hivatalos lett volna a kapcsolatuk? Ebben az esetben Sophie miért bocsátott meg neki?
Meg kell hagyni, Sophie és a titokzatos Adonisz esete sem különbözik túlságosan, amikor pár hete Miss London 2012 a St James Tóparkban sétálgatott egy meglehetősen karakteres sráccal. És ha Harry és Sophie igazat állít kettejükről, akkor már ők együtt jártak, amikor ez az eset megtörtént. Vagy akkor éppen szakításban voltak? Egy biztos; bár Londonban újra kisütött a nap, úgy tűnik, a One Direction-fiúk felett újabb és újabb viharfelhők gyülekeznek, mivel a nyár vége vészesen közeledik, így Niall és Virág készülhet a búcsújára, amikor is a lány visszautazik Magyarországra, hogy befejezze a tanulmányait, a One Direction szőke hercegének pedig már az Olimpia záróünnepségével újra felpörög a karrierje; új album, videoklipek, díjátadók, és egy világturné is kilátásban van a srácoknak.
Egy biztos, ennek a társaságnak az életét figyelve nem fogunk unatkozni, sőt, a Directioner-ek is elkezdhetnek reménykedni, hátha Sophie és Harry lemond egymásról a békesség kedvéért, mivel a rajongók nem örülnek túlságosan a Sarry-kapcsolatnak - ugyancsak Payzer-nek sem.
Danielle és Liam voltaképpen nem érti az utálkozókat, mivel az ő kapcsolatuk tart a legrégebb óta, annak ellenére, hogy nyáron - a tudtunk nélkül - szétmentek, majd újra összejöttek.
Úgy tűnik, csak Eleanor Calder és Louis Tomlinson, valamint Perrie Edwards és Zayn Malik kapcsolatában nincsenek problémák, de ki tudja, mit tartogat a jövő; szeptemberben kezdődik az újabb félév a Manchesteri Egyetemen, a Little Mix pedig úgyszintén készül egy turnéra a közeljövőben, így nem merünk arra fogadni, hogy nem fog valamelyik páros között még robbanni a bomba.
Remegő kézzel olvasom a sorokat, és vissza kell fojtsam a levegőt, hogy ne kezdjek el ott, helyben zokogni.
Egy képen mi vagyunk rajta Harry-vel, amit a Chatty Man Show-ból vágtak ki, ahogy egymás mellett ülünk, és éppen nevetünk valamin. A másikon Harry és Cat éppen megölelik egymást; barátom átkarolja a lány derekát, és a vállgödrébe fúrja a fejét.
   - Sophie... - szólít meg halkan Harry. Lesütöm a szemem, visszarakom a helyére az újságot - Sophie, én... nem volt semmi, te is nagyon jól tudod, hogy nem volt semmi, meg hogy mi a helyzet Cattel...
   - Tudom - szólalok meg rekedtes hangon, majd megköszörülöm a torkom - csak ezek után várhatjuk, hogy mindenki lenyugodjon...
Szó nélkül indulunk el egymás mellett a kocsihoz, és ugyanúgy csendben tesszük meg az utat a St James-hez. Harry a gondolataiba meredve vezet, én pedig csak figyelem, ahogy elsuhan mellettünk a város. A parkhoz érve ösztönösen megfogjuk egymás kezét, és amikor meglátjuk Josh-ékat, hamis mosolyt az arcunkra varázsolva köszöntjük őket.
   - Na, mit csináljunk? - kérdezi Cat, teljesen feldobva. Szőke haját begöndörítette, ami tökéletesen illik a türkiz, bő szabású kötött pulcsijához, ami féloldalasan lóg a vállán, és háromnegyedes szűk farmeréhez, amihez balerinacipőt húzott. Ennyi, a csaj mellett mindenki elbújhat...
   - Hát, Sophie-val tegnap arról beszéltünk, hogy már igazán meg kéne venni Liam ajándékát - feleli Harry.
   - Basszus, tényleg, az mindjárt itt van! - kap a fejéhez Josh is - őőő, hol nézzünk körül?
   - Ez egy remek kérdés... - dünnyögöm, Harry pedig átkarolja a vállamat.
   - Na, kezdjük ott, hogy minek örülne Liam... - kezd el gondolkodni Cat - az a baj, hogy nem vagyok valami nagy Directioner...
   - Hát, étkészletet ne vegyél neki, fél a kanalaktól - mondom kapásból, mire a lány rám néz, és elvigyorodik, a srácok meg egyszerre nevetnek fel - amúgy, én valami Toy Story-ra gondoltam.
   - Buzz! - kiált fel Cat.
   - Öh... - nevetek halkan - nem. Woody.
   - Na, akkor mi vesszük meg neki a cowboy-kalapot, Cat-ék meg a lovat - vigyorog rám Harry, én meg elismerően rápillantok:
   - Amúgy, a cowboy-kalap nem is hülyeség...
   - Na, ennyire jó vagyok - tárja szét barátom büszkén a kezét, amíg Josh és Cat tovább gondolkodik az ajándékon. Végül arra jutnak, hogy Cat süti a szülinapi tortát, mert anyuja cukrász, így legalább ingyen megússzuk az étel kérdését, Josh meg megpróbál egy '93-as évjáratú bort szerezni, amit majd külön Liam számára címez, így már csak a cowboy-kalapot kell valahol megvenni.
   - Van innen, nem messze egy jelmezbolt, ott talán vannak ilyenek... - ajánlja Cat, és mindenki támogatja az ötletét. És igaza is lett, bár mondjuk fél órán keresztül válogatunk a kalapok közül, miután sikerül kiválasztani egy olyat, ami eléggé woody-s, de eléggé liam-es is. A lényeg, hogy megvan.
   - Srácok, mi most elbúcsúzunk, mert holnap versenyem van, és ki kell aludnom magam, és kicsit messze lakunk - mondja Cat, rápillantva az órájára. Este fél hét.
   - Oké, nem gond, sok sikert holnapra - legyint Harry, majd elbúcsúzunk egymástól.
Beülünk barátom kocsijába, aki hazavisz engem - és nem szólunk egymáshoz. Harry is a gondolataiba temetkezik, és én is. A ház előtt kiszállunk a kocsiból, és felkísér az ajtóig.
   - Holnap beszélünk, jó? - kérdezi halkan. Csak bólintok - kérlek, ne vedd komolyan azt a cikket, tudod, milyenek.
   - Tudom, csak... nehéz. Mindegy, majd megálmodom, mi legyen - fordítom el a kulcsot az ajtóban, és belépek az előszobába - szia - mielőtt becsukhatnám az ajtót, Harry elkapja, megragadja a karomat, és ajkait az enyémre tapasztja. Nem próbálok meg ellenkezni, de nem is viszonozom a csókját. Miután elenged, kétségbeesetten mered rám, és a szemei bevörösödtek a visszafojtott könnyeitől.
   - Szeretlek - rebegi el, majd elenged, és lelép a lépcsőről. Én meg becsukom az ajtót, a számra tapasztom a kezem, lecsúszok az ajtó tövébe, és kitör belőlem a sírás.
Na, most mi legyen...?