35.fejezet

Úúúúristen, Alan Carr! Olyan gyomorgörccsel ébredtem, hogy ha Niall nem alszik nálunk előző éjjel - kiköltöztem a nappaliba, ilyen nagy szívem van -, tuti éhgyomorral indulok el itthonról. De így, hogy Viall konkrétan megtömött a nutellás gofrival, hálás lehetek nekik, mert mint kiderült, a Chatty Man Show-ig nem lesz alkalmunk enni. Mert a srácoknak még fel kell venniük egy-két számot az új albumukra.
   - Juuuuuuuuuuuuuuuj, akkor hallunk egy-kettőt? - csillan fel unokatesóm szeme, ahogy Niall nyakába csimpaszkodik. Barátja bólint.
   - Ja-ja. És ott lesznek a lányok is, úgy gondoltuk, ezt a napot együtt töltjük el - mosolyog ránk - na, de menjetek öltözni, kivételesen szerezzünk örömet Paul-nak, és érjünk a stúdióba időben.
Virággal felszaladunk a szobámba, és gyorsan felöltözünk; unokatesóm az egyenes szárú farmeréhez egy flitteres felsőt vesz fel, egy fekete blézerrel és platform magassarkúval, míg én a fekete leggingsem mellett döntök a pasztellrózsaszín-fehér csíkos, combközépig érő pólómmal és a kedvenc balerinacipőmmel. Telefon farzsebbe, kulcs a táskába, és kész is vagyunk. Amikor leérünk a nappaliba, Niall feláll a kanapéról, és végigmér minket.
   - Csinik vagytok - biccent kedvesen, majd felveszi a baseballsapkáját, bezárjuk a házat, és elbuszozunk a stúdióhoz. Bár a negyvenöt perces út másfél órára húzódik egy hatalmas dugó miatt, így amikor - késve, persze - beesünk a stúdióba, Paul és a srácok is kérdően néznek felénk.
   - Eskü, csináltatok magamnak jogsit - jegyzi meg Niall szitkozódások közepette, mi Virággal meg lehuppanunk a lányokhoz.
   - Sziasztok - köszöntöm mindannyiukat - mizujs? Sok ideje vártok ránk? - harapom be az alsó ajkam.
   - Hát... nem tudom, mi elvoltunk - vonja meg a vállát Eleanor - kitaláltuk, hogy milyen fajta lesz Perrie-ék kutyusa.
    - Juuuuuuuuuuuuj! - reagálunk szinkronban Virággal - képeeeeeeet! - kérleli a lányokat unokatesóm. Perrie elénk tartja a telefonját.
    - Jajjjj, de tündéééér! - kapom a szám elé a kezem.
    - Oké, ez hülyeség, de nagyon hasonlít Zayn-re! - teszi hozzá Virág, mire Dani a másik két lány felé fordul:
   - Én mondtam! - vigyorog büszkén. Paul lehuppan mellénk, a kanapé szélére, és mindannyiunktól megkérdezi, hogy jól vagyunk-e. Amikor rám kerül a sor, mosolyogva biccentek, csak úgy, mint a többi lány.
   - Tudod, hogy ma mi lesz az Alan Carr-ban, ugye? - néz rám komolyan.
   - Ja... - szorítom össze az ajkaimat.
   - Figyelj, a srácok nem fogják hagyni, hogy egyedül csináld végig, nagyon szeretnek téged, és...
   - Paul - szakítja félbe Perrie halkan -, imádunk, amiért még ránk is ennyire odafigyelsz, komolyan, nem tudunk elég hálásak lenni neked, de már kitárgyaltuk, hogy kinyírunk mindenkit, aki nem örül Harry-éknek - mosolyog rá kedvesen, mire a menedzser bólint.
   - De azért köszönöm - teszem hozzá -, sokat jelent - Paul megpaskolja a hátamat, majd feláll mellőlünk, felállítja Louis-t Zayn hátáról, aki, úgy tűnik meggyógyult, mert annak ellenére, hogy Süsü ráült, amíg ő hason feküdt a földön, egyfolytában röhög. Harry-vel összeakad a tekintetünk, aki a jelenetet a sarokból figyeli, zsebre dugott kézzel; mindketten megcsóváljuk a fejünket, majd felnevetünk.
   - Na, srácok! Moderáljátok magatokat, Niall tedd le a puszedlis zacskót, Louis, fejezd már be az ordibálást, Harry, állj ki a sarokból, nem hiszem, hogy pont a lányok fognak felfalni, Zayn, vedd be a gyógyszered, ez megint a harmadik óra, Liam, nézd meg, hogy be vannak-e hangolva a gitárok! - teszi rendbe a fiúkat Paul megemelt hangon, és pillanatok alatt nyugi lesz a stúdióban. Harry-ék bevonulnak az üvegfülke mögé, felveszik a fejhallgatókat, Niall megpengeti a gitárját, megköszörülik a torkukat, Paul állítgat valamit a keverőpulton, majd int a srácoknak, hogy kezdhetik. Az új dalt Liam kezdi el énekelni, egész végig tartva Dani-vel a szemkontaktust:
   - People say we shouldn't be together, too young to know about forever, but I say they don't know what they're talk-talk-talkin' about - egy pillanatra Danielle-re nézek, akinek könny szökik a szemébe. Annyi gyűlölködővel kell szembenéznie, pláne mostanság... ez tényleg tökéletesen rájuk illik.
   - Couse this live is only getting stronger - hallom meg Harry hangját, így rögtön felé fordítom a tekintetem. Narancssárga kötött sapkája eltakarja a haját, és halvány mosollyal az arcán, zöld szemeivel engem fürkész -, so I don't wanna wait any longer. I just wanna tell the world that you're mine girl, ohh - mosolyodik el teljesen, amikor Zayn rákezd a refrénre, amit rögtön felismerek:
   - The don't know about the things we do, they don't know about the I love you's. But I bet you if they only knew, they would just be jealous of us... - Harry ezeket mondta nekem aznap este, amikor az MTV olyan kegyetlen hírt közölt le rólunk... amikor először vallottunk egymásnak úgy komolyan szerelmet. Ösztönösen a táskámhoz kapok, aminek a belső zsebében még mindig ott lapul az a kis üvegszilánk, amit hirtelen felindulásból eltettem emlékbe.
A dal úgy, ahogy van, gyönyörű. A srácok mindannyiunkhoz írtak egy-két sort; Zayn például a refrén második részét kapcsolta Perrie-hez:
   - They don't know about the up all nights, they don't know I'm waiting all my life just to find a love the feels this right... Baby, they don't know about us - amikor Louis kezd el énekelni, közelebb lép a mikrofonjához, és belekapaszkodik, Eleanor pedig elpirul a sorok hallatán:
   - They don't know how special you are, they don't know what you've done to my heart... they can say anything they want, cause they don't know about us.
   - They don't know what we do best, it's between me and you our little secret - énekli suttogva Niall Virágnak, aki a szája elé kapja a kezét, és legördül egy könnycsepp az arcán. Átölelem unokatesómat, és szorosan megöleljük egymást.
   - Sophie, én olyan nagyon szerelmes vagyok... - susogja alig hallhatóan Virág a fülembe.
   - Ja, nekem mondod? - mosolyodom el én is. Közben a szám véget ér, mi, lányok pedig egy emberként ugrunk fel a kanapéról, és szinte megrohamozzuk a srácokat az üvegfülkében. Már szinte zokogva a meghatottságtól, Harry nyakába borulok, aki a derekamat megragadva szorosan magához húz, és megsimítja a hajamat.
   - Szeretlek - mondja ki olyan hangosan, hogy csak én hallhassam, majd letörli a könnyeimet az arcomról, és megcsókol. Amikor elválunk egymástól, akarva-akaratlanul is elmosolyodom, és barátom mellkasára hajtom a fejem, úgy nézek körbe a többieken; Liam Danielle-t felemeli egy picit a földről, így a lány lábai a levegőben lógnak, Louis hátulról karolja át Eleanort, úgy puszilgatja barátnője arcát, Zayn belekulcsol Perrie kezébe, és megtámasztja a fejét a szőkeség homlokán, Niall pedig átkarolja Virág nyakát, úgy nyom egy puszit a hajába. Paul a jelenetet az üveg másik oldaláról figyeli halványan mosolyogva, amikor kinyílik a stúdió ajtaja, és egy vörös hajú srác lép be rajta, fehér hosszú ujjú pólóra rávéve egy fekete rövid ujjú felsőben, farmernadrágban.
   - És ez nektek próba? Gyerekeeek... - szól bele vigyorogva a mikrofonba... Ed Sheeran. Bennem meg megáll az ütő, és levegőt is elfelejtek venni. A srácok felröhögnek, és kimegyünk a fülkéből, hogy köszöntsük vendégünket. Louis hátulról megragadja a karomat, és szélesen mosolyogva megkérdezi:
   - Na, mennyire szeretsz most engem?
   - Ez te voltál? - hitetlenkedem, ő meg biccent - úristen, Louis! - vinnyogok, lassan olyan frekvencián, amit csak a denevérek értenek meg.
   - Cső, Lou! - köszönti Ed drága Süsükémet, majd felém fordul - te vagy Harry barátnője, igaz? - mosolyog rám, én meg bizonytalan mosollyal az arcomon kezet fogok vele.
   - Sophie - mutatkozom be, mire Ed felnevet.
   - Tudom, neked szurkoltam - vigyorog rám. Ja, tényleg... hogy én amúgy nyertem egy szépségversenyt. Jézus, az még ezen a nyáron volt?
   - Ó... öhm. Köszi - köszörülöm meg a torkom.
   - Harry, nem azt mondtad, hogy nem a "majdnem-kinyúlok-úristen"-fajta rajongó? - karolja át a vállamat a srác, és barátom felé fordulunk.
   - Ne bántsd a rajongókat! Még az is cuki, amelyik hirtelenjében csak visítani tud, úgy fejezi ki a szeretetét - ripakodom rá. Harry vigyorogva hozzánk lép, és magához húz.
   - Ed, fogalmam sincs, miről beszélsz - röhög haverja megszeppent arcát nézve.
   - Bocsi - emelem fel magam elé a kezemet -, csak...
   - Értem, semmi gond - mosolyog rám kedvesen Ed - na, de srácok. Azt mondtátok, hogy gitározhatok az egyik számotoknál - emeli meg a kezében tartott gitártokot - szóval, mire várunk még?
A fiúk visszamennek az üvegfülkébe Eddel együtt, aki gyorsan behangolja a gitárját, majd Niall is a nyakába akasztja a hangszerét, felülnek egy-egy székre, az ölükbe helyezik a gitárt, beszámolnak, majd elkezdődik a zene. Zayn solo-jával kezdődik a dal, őt Liam követi, majd a refrént ketten éneklik. Utánuk Louis és Harry énekel egymás után, és mindenki beszáll a refrén éneklésébe, aztán Harry énekli el újra, csak egyedül, Niall solo-ja után. Aztán újra elismétlik a refrént, mind az öten. Az utolsó sornál a srácok ránk néznek, ahogy meghatottan mosolygunk rájuk:
   - I'm in love with you... and all your little things - fejezik be a dalt. Mi hangosan elkezdünk tapsolni, sőt, Perrie még fütyül is két ujjával. Paul felénk fordul egy éktelen nagy vigyorral a fején, úgy néz végig rajtunk. Ed még vált pár szót a srácokkal, majd leül közénk, a kanapéra, és elpakolja a gitárját.
   - Még lesz egy dal, amivel felpörgetik a hangulatot - intézi hozzánk a szavait, mi pedig bólintunk. Paul benyomja az előre felvett zenét, és Liam rákezd a solo-jára:
   - Hey girl, I'm waitin' on ya, I'm waitin' on ya, c'mon and let me sneak you out... - a lányokkal összenézünk, és ütemre kezdünk bólogatni, Zayn részénél már a lábfejünk is mozog, és egyre szélesebben vigyorgunk, amikor a srácok rákezdenek a renfrénre:
   - Let's go crazy-crazy-crazy 'till we see the sun - ekkor Eleanor felugrik, felhúzza Virágot a kanapéról, és ütemre kezdenek el ugrálni, amíg engem Perrie ragad meg a karomnál, és együtt tombolunk, amíg a srácok tovább énekelnek - I know we only met but let's pretend it's love, and never-never-never stop for anyone - ekkor már Dani és Ed is beáll hozzánk ugrálni, és a zenész megfogja a kezem, és megpörget párszor a zenére - tonight let's get some, and live while we're young! - a dal frenetikusan jó, az egészet végigugráljuk, néha Paul-t is sikerül bevonnunk a táncba, aki mosolyogva megadja magát. A srácok meg az üveg mögött vágják a pofákat - leginkább Zayn, egyszer összeakad a tekintetünk, és összerogyok a röhögéstől, olyan hülye fejet vág -, és élvezik, ahogyan bulizunk a számukra. Ed egyszer csak leguggol, és a nyakába vesz, így majdnem lefejelem a plafont. A szám véget ér közben, és a fiúk kijönnek hozzánk. Harry belehallgat a felvételekbe, Louis pedig leül... a földre.
   - Hé, Weasley, vigyázz Louis Picúrjára, mert garantálom, hogy ha beüti a fejét a plafonba, biztos ki fog nyírni! - szól oda Ednek Harry, én meg felnevetek a becenév hallatán.
   - Jól van, Potter, te akartad - tesz le óvatosan a földre Ed, levesz két dobverőt a stúdió falán lévő tárolóból, és az egyiket Harry-nek dobja - ha harc, hát legyen harc! - nyújtja ki a kezét, amelyikben a dobverő van, és barátom, persze rögtön beáll a játékba; néha tényleg a filmből vett varázsigékkel dobálóznak, máskor viszont csak halandzsákat vágnak egymás fejéhez.
   - Dobby, fogd meg! - intézi Louis-nak a szavait Harry, mire Süsü fogja magát, és Ed lábaira veti magát, aki erre hanyatt esik. Niall, látva a jelenetet a kanapén fetreng a röhögéstől, Zayn inkább eltakarja az arcát, de a válla rázkódik a nevetéstől, Liam pedig nekünk magyarázza, hogy ilyenkor tényleg elhiszi, hogy a srácok valószínűleg börtönben lennének nélküle.


Az Alan Carr stúdiójába érve már éppen annyira éhezek meg, hogy amikor meglátom a rágcsákkal roskadásig megrakott asztalt, Niall-lal egyszerre rohamozzuk meg, és teletömjük magunkat a sütikkel. Virág és Harry egymásra néznek, majd mindketten megvonják a vállukat. Paul-hoz odalép egy headset-es nő, és amíg ők vadul eldiskurálnak valamin, addig a többiek is megtámadják a büféasztalt, és pillanatok alatt eltűnik az összes kaja. Nem csoda, úgy átlagban szokták kirakni a nasikat, és még soha nem voltak ebben a show-ban egyszerre tízen - ahol ott van az örökké bélpoklos Niall és én, aki idegességét a kajába fojtja.
   - Rendben van, gyerekek - lép mellénk Paul, majd miután magához tér a sokkból, hogy egy hangyának való mennyiségű kaját sem hagytunk meg, folytatja -, öt perc múlva kezdünk, először csak a fiúk mennek be, majd a reklám után a lányok; először a Perrie-Eleanor-Danielle hármas, majd Virág és Sophie - teszi a vállunkra a kezét. Mi bólintunk, majd mindenki elfoglalja a helyét a stúdióban, és a kis tévén keresztül figyeljük, ahogy Alan köszönti a nézőket és a közönséget, majd felkonferálja a srácokat:
   - A mai vendégeim mindig is különlegesek voltak a számomra, egészen addig, amíg a két hónappal ezelőtti adásban el nem tángáltak a táncos csatánk alkalmával - a közönség halkan felnevet - ki is dobtam a babáimat róluk - teszi hozzá -, de ma újra itt vannak, bár ez alkalommal nem fogunk táncolni, mivel nekem fáj a térdem, a fiúkat meg hagyom, hadd fürödjenek a sikerükben. Hölgyeim és uraim, fiúk-lányok, kezdhettek visítani az X-Factor öt adoniszáért; a One Direction! - mutat a mi irányunkba, és a srácok fellépnek a színpadra. Köszöntik Alan-t, helyet foglalnak a kanapén, és mivel a tömeg továbbra is őrjöng, a fiúk még párszor mosolyogva körbeintegetnek a közönségnek, akik nagy nehezen, de csak elcsitulnak egy idő után. Eközben Alan a befogja a fülét, és összeszorított szemekkel elkezd kiabálni:
   - Fiúk, ha miattatok fogok megsüketülni, ti fizetitek ki a hallókészülékemet!!! - a srácok hangosan felröhögnek, és a műsorvezető folytatja - és ne a Pepsi-nek legyetek a reklámarcai, hanem inkább egy köptetőnek - céloz a hangzavarra, amit a fiúk fellépése okozott.
   - Emlékszel, amikor legelőször álltunk itt? - kérdezem mosolyogva Virágot, amikor Alan Niall-lal kezd el beszélgetni - éppen kiszorítottad a karomból a szuszt - vigyorgok rá.
   - Uppsz, tényleg - nevet fel halkan unokatesóm - bocsi. De juuuuuuuj, akkor még életemben nem gondoltam volnaaaa!!!! - öleljük meg egymást. Hát, igen. Ez a nyár mindkettőnknek nagy fordulatot hozott az életében. Megkockáztatom, hogy ez életünk legjobb szünideje. Bárcsak tovább tartana...
   - Liam, neked hamarosan születésnapod van, igaz? - kérdezi Alan. Liam bólint - és hány éves is leszel? Harminc?
   - Hé, én vagyok a legidősebb! - kéri ki magának Louis.
   - Hát, erről nem sikerült minket meggyőzni az évek alatt, szóval csend - rendezi le ennyire Süsüt a műsorvezető, és megint zeng a röhögéstől a stúdió - szóval?
   - Tizenkilenc leszek - felel Liam nevetve.
   - És a barátnőd idősebb nálad - folytatja Alan, Liam pedig biccent - mennyivel is? Hét-nyolc?
   - Naaaa... - hördül fel Dani a hátam mögött... a közönséggel együtt.
   - Öt évvel - helyesbít Liam.
   - És nem gondolod, hogy kisfiú vagy hozzá? - folytatja Alan, és újra felröhög mindenki.
   - Te is azt hitted, hogy harminc leszek, szóval nem mondanám. Pláne, hogy az év nálunk pont nem számít - nevet a srác, Dani pedig, barátja szavait hallva, elmosolyodik.
Alan mindegyik fiút kifaggatja egy kicsit, majd bejelenti, hogy a szünet után a srácok egy nagy bejelentést fognak tenni, és további meglepetésvendégek érkeznek majd. A közönség nagy része lemegy a büfébe, Alan kimegy a színpadról, hogy frissítsék a sminkjét, a fiúk pedig hozzánk lépnek le.
   - Na, milyen? - kérdezi tőlem Harry vigyorogva.
   - Imádom ezt az embert - röhögök fel, mire barátom magához húz, nyom egy puszit egy homlokomra, és a fejembe húzza a kötött sapiját - ezt miért kaptam? - mosolygok rá, és megigazítom a fejemen a sapkát úgy, ahogy ő szokta hordani.
   - Mert jól áll - simít végig a hajamon, én meg elpirulok. Közben bemondják, hogy öt másodperc, és folytatódik a műsor - na, mentem - nyom egy gyors csókot az ajkamra, és visszaül a srácok közé, a kanapéra.
   - Helló-helló mindenkinek, újra, folytatódjon a Chatty Man Show! Hamarosan újabb vendégek érkeznek hozzánk, akik csatlakoznak a srácokhoz, és akik nagyon fontosak is a fiúk életében! De előtte is, Harry, hova tűnt a sapkád? - kezdi rögtön Alan.
   - A fontos személyem fejére került - vonja meg a vállát egyszerűen, mire mindenki izgatottan felzúdul.
   - Na, akkor mire várunk még? Jöjjenek, de csak szépen, sorban! Directionerek, következzen az a három lány, akire több hónapja felnéztek és tisztelitek őket! A Manchesteri Egyetem talán leghíresebb tanulója, Eleanor Calder, az X-Faktor 2011-es győztes lánycsapatának szőkesége, Perrie Edwards és a tehetséges, emellett gyönyörű táncos, Danielle Peazer! - konferálja fel a lányokat Alan. A közönség tombol, a lányok pedig leülnek a szünetben kikészített kis puffokra - szerbusztok, hercegnők.
   - Szia, Alan - köszönnek a lányok is.
   - Perrie, veled eleget beszéltem az adások során, szóval nem veled kezdem - legyint a műsorvezető, és El felé fordul - Eleanor, hogy haladnak a tanulmányaid?
   - Jól, köszönöm - biccent mosolyogva.
   - Louis, mondd, nem megalázó, hogy a barátnőd okosabb nálad? - oltja be Louis-t Alan, és mielőtt a srác meg tudná védeni magát, Zayn beleszól:
   - Á, nála mindenki okosabb - vigyorog, mire mindenki felröhög a stúdióban. Még az operatőr is.
   - Kösz, haver - biccent felé Louis, Alan pedig Dani-vel beszéli át újra a korkülönbséget.
   - Tényleg a kor az, ami a legkevésbé számít - magyarázza a lány is - ha szívesen töltöm vele az időmet, pláne, hogy még szeretem is, és akkor nem számít. Emellett meg már mindketten felnőttek vagyunk. Tisztában vagyunk az érzéseinkkel - vonja meg mosolyogva a vállát, amit hatalmas üdvrivalgás követ.
   - Na, jó. Veled nem jó beszélgetni, hülyén érzem magam - jegyzi meg Alan, mire Liam büszkén átkarolja Danielle-t:
   - Az én barátnőm! - nyom egy puszit a hajába.
   - Niall, úgy tudom, neked is van barátnőd, igaz? - fordul az ír manó felé Alan.
   - Igen - bólint Niall izgatottan, és a tömeg nekiáll éljenezni. Miután egy kicsit lecsendesednek, Harry veszi át a szót:
   - Nekem pedig lenne egy bejelenteni valóm ezzel kapcsolatban - mondja, és felém pillant - nagyon sokan találgatnak Sophie-val kapcsolatban, hogy pontosan mi is folyik kettőnk között. Nos... az a helyzet, hogy sokáig barátok voltunk, egyre több időt töltöttünk egymással, és nagyon sok mindenen keresztülmentünk együtt, ami, talán jobb is, ha kettőnk között marad - mosolyodik el halványan -, és most jutottunk el odáig, hogy bejelentsük; már lassan egy hónapja együtt vagyunk - mondja ki, és a közönség egy emberként kezd el mosollyal az arcán őrjöngeni.
   - Hát, akkor... Virág, Sophie! Gyertek fel! - int felénk Alan, mi pedig felszaladunk a színpadra. Őrült nagy tapsvihar közepette mi is leülünk a még szabad helyekre - sziasztok - mi is köszöntjük Alan-t, és velünk is elbeszélget egy kicsit - Sophie, ha jól emlékszem, legutóbb azt mondtad, tizenhat éves vagy.
   - Aha.
   - És az mégis hogy lehet? Úgy értem, te Harry-nél két évvel fiatalabb vagy, nem idősebb. És ez eléggé új - jegyzi meg, én pedig Harry-re pillantok; ő csak a helyére rázza a fürtjeit.
   - Hát... így alakult.
   - És jól látom, az ő sapkája van a fejeden? - vigyorog rám a műsorvezető, én meg a kötött ruhadarabhoz kapok - szóval, igen. Harry, ezek szerint ő lenne a fontos személy az életedben? - Harry bólint, és halványan rám mosolyog - jaaaaj, de romantikus, mindjárt elsírom magam! - törli meg a szemét Alan, túljátszva a szerepét - és, Harry, milyen egy fiatalabbal? Hogy néz ki egy randitok? Kimentek a játszótérre homokozni? - erre a mondatra az egész stúdió zeng a röhögéstől, nekem folynak a könnyeim, a fiúk hátradőlnek a kanapén, annyira nevetnek, Eleanor a szája előtt tartja a kezét, Danielle a tenyerébe temeti az arcát, Perrie és Virág pedig egymás vállára dőlve röhögnek.
Ilyen jó hangulatban telik az egész talkshow, Alan felváltva oltja be mindannyiunkat, bár azért el kell ismerni, mi sem hagyjuk magunkat.
A show után kis csapatunk párokra szakad (Elounor, Viall, Zerrie, Payzer és mi, Harry-vel Sarry), úgy indulunk haza. Harry-vel kocsiba szállunk, és barátom az én otthonom felé indul.
   - M-mi csinálsz? - értetlenkedem.
   - Hazakísérlek, hogy másnap tudj nekem palacsintát csinálni - vigyorog rám, és megjelennek arcán a gödröcskék - még lógsz nekem egy reggelivel.
   - Reggel megkapom érte a jussom? - kontrázok, Harry pedig sokatmondóan felém pillant, amikor leparkol a bejárati ajtónk előtt:
   - Még ma éjjel - jelenik meg az arcán az a bizonyos pajzán vigyor.
Hát, akkor ma sem alszom...