32.fejezet

Reggel a napfényre ébredek, ahogy a függönyrésen beszűrődik, és rásüt az arcomra. Harry hátulról karol át, és a derekamnál szorosan húz magához. Fejét a vállgödrömbe fúrva, mélyeket lélegezve szuszog a nyakamba. Végigsimítok a karján, és óvatosan, nehogy felébresszem, kimászok mellőle a takaró alól. Felkapom magamra a sortomat, a pólót meg megkötöm a hátamon, így a köldököm kilátszik a felső alól. Halk léptekkel az ajtóhoz sietek, és iszonyú lassan, nehogy zajt verjen, kinyitom, akkora résre, hogy ki tudjak surranni a szobából. Halkan becsukom magam mögött, és még mindig fogva a kilincset, hátammal nekidőlök a falnak. Mosolyogva meredek a lábfejemre, és a tegnapon agyalok. Nem kérdés; piszok szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.

Szemembe hulló hajamat a fülem mögé tűröm, amikor valaki suttogva megszólít. A hang irányába fordítom a fejem, és Perrie-t pillantom meg a fürdőszobaajtóban. Még ő is pizsamában van (kockás boxer és egy fekete póló), szőke haja kócos lófarokba kötve, bár egy-két rakoncátlan tincs az arcába hullik.

   - Tessék? - kérdezem úgyszintén suttogva - minden oké?

   - Zayn hányt az éjjel - biggyeszti le az ajkát - most takarítottam fel a nappaliban. Áldja az ég, hogy Niall végül is a parketta mellett döntött annak idején...

   - Úúúú, szegény - húzom a számat - és hol van most?

   - Elment Virággal háztartási kekszért - válaszol, de halkan nevetve megrázom a fejem.

   - Nem... nem Niall. Zayn - mosolygok rá barátnőmre.

   - Ja! Ja... bocs. Tiszta zizi vagyok - integet az arca előtt, de csak legyintek - befektettük Niall-ék szobájába, mielőtt elmentek volna - bök a velem szembeni ajtóra. Kérdőn rámutatok, Perrie meg bólint, hogy menjek be nyugodtan. Halkan bekopogok, majd, miután fél perc múlva sem jön választ, benyitok.

   - Szia - csukom be magam után az ajtót - hallom, mi van veled.

   - Menj ki, még elkapod - fordul a hasára a takaró alatt.

   - Nem lehet, hogy csak összeettél valamit tegnap? - ülök le az ágy szélére, és a homlokára teszem a kezem - basszus, Zayn... tűzforró vagy.

   - Mondom, hogy menj ki.

   - Aha... tudod, mikor.

   - Most - emeli rám a tekintetét, mire csak sóhajtok egyet, leemelem a hátáról a takarót - most mit csinálsz? - mormogja a párnából. Szó nélkül elkezdem simogatni a hátát, mire oldalra fordítja a fejét - hideg a kezed - jegyzi meg.

   - Ou... bocsi - állítom le a kezem.

   - Neeee, ne hagyd abba... - hunyja le a szemét - Waliyha is mindig ezt csinálta, amikor beteg voltam - ezt a mondatát hallva elmosolyodom. Zayn nagyon szereti a húgait, az tény.

Nem tudom, mennyi ideig simogatom a hátát, de egy idő után halkan elkezd hortyogni, így visszahajtom rá a takarót, és csak ülök az ágy szélén. Niall szobájában utoljára akkor voltam, amikor a házigazda volt beteg, és itt gyűltünk össze, hogy feldobjuk kicsit a hangulatát... akkor ismertük meg a lányokat Virággal.

Nyílik az ajtó, és Perrie feje bukkan fel a résben, és utána Harry is belép a szobába.

   - Na? - kérdezi szőke barátnőm, de gyorsan elcsitul, mert az ujjam a számra teszem - bocsi - suttogja halvány mosollyal.

   - Elaludt - felelem halkan, és felállok az ágyról - segítsek valamit?

   - Te elaltattad? - néz rám nagy szemekkel Perrie. Bólintok - Harry, a barátnődnek varázsereje van... - fordul barátomhoz, mire halkan felnevetünk Harry-vel - nem kell, menjetek csak. Rendet rakok, meg mit tudom én... őrzöm a pasimat - vigyorodik el. Harry elkapja a csuklómat, és kihúz a szobából.

   - Jó reggelt, tündérem - nyom egy csókot a számra - reggeli?

   - Jöhet - kulcsolok bele a kezébe, és kimegyünk a konyhába. Harry felültet a pultra, és előpakol a reggeli készítéséhez - mit eszünk? 

   - Majd meglátod - kacsint rám huncut mosollyal, és újra megcsókol, majd nekilát a sütésnek. És mivel nem engedi, hogy segítsek, így végignézem, ahogy barátom gofrit készít. Durva.

   - Kóstold meg - töri le az első kész finomság sarkát, és a számhoz emeli.

   - Juuuuuuuj - ismertetem a véleményem, miután lenyeltem a falatot.

   - Jó? - vigyorog rám. Bólintok.

   - Kapok még? - fészkelődöm a konyhapulton, de Harry csak feltartott mutatóujjal jelez, hogy várjak még. Sürög-forog még egy kicsit a konyhában, és csinál még egy hatalmas adag csokipudingot is. Azt is megkóstoltatja velem, és valami isteni!

   - Harry, ha miattad fogok elhízni... - kezdem, de barátom félbeszakít:

   - Én csak örülök, mert belőled sosem elég - mosolyog rám. Körülöttem meg egy pillanatra megszűnik a világ, és csak a zöld szempárt látom magam előtt, amiben minden egyes alkalommal teljesen elveszek.

   - Megjöttüüüünk! - ránt vissza a valóságba Virág hangja. Unokatesóm beszambázik hozzánk a konyhába, és Harry-nek nyom egy puszit az arcára, engem meg agyonölelget. Legalább nekem már nem kell kiropogtatnom a hátamat - mizujs?

   - Harry, gofrit csináltál csokipudinggal? - tűnik fel a szőke herceg is köreinkben. Barátom bólint, mire Niall rögtön rárepül a reggelire. Harry csak röhögve megrázza a fejét, és kiszed nekem egy adagot a reggeliből:

   - Hó étvágyáth, madame - mondja ééééktelen rossz francia akcentussal, ahogy elém tartja a tányért.

   - Köszönöm - veszem el tőle mosolyogva.

   - Hé! Virág, piros tojás, pénz, köszönőlevél, valami? - néz rám nagy szemekkel. Én ugyanúgy pislogok rá - megdolgoztam érte. Kérem a jussom! - teszi csípőre a kezét, mire hangosan felröhögök.

   - Szerintem azt tegnap este már megkaptad - vágok vissza, mire Niall majdnem elejti a tányért a kezéből, Virág majdnem belefullad a korty narancslevébe, Harry meg pajzán vigyorral figyel engem - basszus, Harry... rossz hatással vagy rám! - teszem hozzá gyorsan, amikor meghallom a saját mondatomat. Barátom jóízűen felnevet, és megjelennek az arcán azok az imádnivaló gödröcskéi - ma mit csináljunk? - teszem fel a kérdést nagyban reggeliző négyesünknek, hogy eltereljem a témát a botlásomról.

   - Tengerpart? Olyan szép idő van már most - ajánlja be Virág.

   - Jó! - bólogat nagyokat Niall - de bandával menjünk már, úgy még sosem voltunk együtt sehol, csak abban a kis kocsmában.

   - Zayn necces, hogy tud jönni - csóválja meg a fejét Harry - talán máskor.

   - Nemsokára Liam szülinapja lesz - jegyzem meg - előtte lévő nap tartsunk egy előszülinapot a tengerparton, csak így, a mi körünk meg Eleanor-ék, és akkor szülinapján azt csinál, amit akar. Este meg buli.

   - A barátnőm okos - karolja át a nyakam Harry - ilyenre még nem volt példa...

   - Jól érzem, hogy ezt bóknak szántad? - vigyorgok rá. Bólint - akkor jó. Nem kötök beléd - puszilom meg az arcát, majd leugrom a pultról, üres tányéromat bedobom a mosogatógépbe, előkapok egy tányért, és szedek még egy adagot, hogy bevigyem Perrie-nek.

Perrie Zayn mellett fekszik a takarón, hátát párnával megtámasztva az ágytámlánál. Azt a pletykalapot olvassa, amelyik miatt tegnap kitört a balhé.

   - Hoztam gofrit - suttogom, és lerakom a tányért az éjjeliszekrénye, és egy mosollyal jelez, hogy vette.

   - Ez gáz - mutat a cikkemre.

   - Tudom...

   - Tudja már?

   - Tegnap beszéltünk róla.

   - És?

   - A nagy része baromság. Szóval most már minden oké.

   - Csak mert hallottunk egy kisebb kiabálást a szobátok felől este.

   - Ne izgulj - mosolyodom el - az újság eltúlozta.

   - Mindig mindent eltúloznak... - csóválja rosszallóan a fejét - pláne a srácokkal kapcsolatban... - Zayn elkezd mocorogni, szóval inkább kimegyek a szobából. Perrie még elrebeg egy "köszi"-t a gofriért, és becsukom magam után az ajtót.

A konyhában Niall még mindig - vagy már megint...? - eszik, Harry pedig éppen telefonál.

   - Mikor? Jó. Zayn beteg... átadom. Jó. Hol? Akkor ott. Helló.

   - Ki volt? - kérdi tőle Virág, miközben behúz az ölébe, pont úgy, amikor ő négy, én meg két éves voltam.

   - Josh.

   - A dobos? - kérdezem.

   - Ez rímelt - vigyorog rám Niall.

   - Igen, ő. Be akarja mutatni az új barátnőjét - teszi zsebre Harry a telefonját, és elvesz még egy gofrit a tányérról.

   - Van barátnője? - kérdezzük egyszerre Virággal döbbenten - mióta? - faggatom tovább a srácokat döbbenten.

   - Hát, ha most mutatja be, akkor olyan... öt-hat hónapja, talán... - számol Niall.

   - És bemutatja nektek? De cukiii - mosolyog Virág.

   - Muszáj, ő is a bandához tartozik - magyarázza Harry - egyelőre annyi tudunk a csajról, hogy szőke, kék szemű, jó humora van, van egy kutyája és hip-hop táncos. De, Niall, neked nem mondta, hogy hogy hívják? Vagy nem tudsz még róla valamit? - fordul az ír manóhoz barátom. A válasz csak egy vállvonás.

   - A kedvenc színe a kék.

   - Az információ... - bólogatok nagyokat vigyorogva.

   - Hö-hö-hö - vágja rá Niall gúnyosan, mire kinyújtom a nyelvem. Virág és Harry csak összemosolyognak a jelenetünkön.

Miután az összes gofrit elpusztítjuk, elpakolunk a konyhában - a srácokat nehéz volt rávenni, de megfenyegettük őket, hogy ha nem segítenek, végig kell nézniük velünk a világ legminősíthetetlenebb filmjét, magyar szinkronnal, hogy még csak megérteni se tudják, miről szól. Szóval inkább elpakoltak... sőt, Harry még ki is hozta Perrie tányérját, és elmosogatta! -, letelepedünk a nappaliban.

   - Pontosan mikor is találkozunk Josh-sal és az ismeretlen barátnőjével? - ülök le a kanapéra. Harry fogja magát, és, fejét az ölembe hajtva, elterül a háromszemélyes ülőhelyen. Jó lehet száznyolcvan centi magasnak lenni...

   - Fél négykor megyünk a London Eye-hoz - feleli barátom.

   - És most mennyi van? - emelem meg a csuklóját, hogy rálássak a karórája számlapjára - tizenegy-húsz.

   - S., még haza kéne mennünk átöltözni, és én tusolni is akarok - mondja Virág.

   - Igen, én sem a tegnapi cuccaimban akarok parádézni ma... induljunk?

   - Hát... aha - tápászkodik fel a fotelból unokatesóm - még ha kocsival is megyünk, idő, mire hazaérünk.

   - Ne már, nem akarom, hogy itt hagyj - tiltakozik Harry.

   - Jó, nem hagylak itt - emelem meg a fejét, lecsúszok a kanapéról, és Harry feje mellé guggolok - mert elviszel minket.

   - Há-há! - mutat rá röhögve Niall. Harry kelletlenül feláll, és felmarkolja a slusszkulcsot a kávézóasztalról. Amíg Virág és Niall könnyes búcsút vesznek egymástól - basszus, mi lesz itt pár hét múlva? Nem fogom bírni idegekkel... -, én gyorsan összeszedem a cuccainkat, majd elindulunk. Én Harry mellé ülök, az anyósülésre, Virág pedig a mögöttem lévő helyre. Harry egész végig fogja a kezem, amíg vezet, és amikor Virág kiszáll a házunk előtt, barátom még mindig nem enged el.

   - Szeretlek - néz mélyen a szemembe, majd kezét a nyakamra helyezi, kicsit közelebb húz magához, és megcsókol - háromra jövök értetek - húzódik vissza, én meg kiszállok a kocsiból. Fellépek Virág mellé a járdára, Harry int nekünk az ablakból, és gázt ad. Amikor elfordul a sarkon, bemegyünk a házba, és Virág rögtön elmegy hajat mosni. Nekem meg jön egy sms-em:

Zayn most ébredt, és mintha nem lenne olyan sárga...:S:) de szerintem mi nem megyünk ma, bocsi:/ pusziljuk Virágot! xxPezz:)

Gyorsan válaszolok, hogy semmi gond, Zayn inkább gyógyuljon, minthogy mindenkit lefertőzzön, én már így is lehet, hogy hordozó vagyok, szóval zárja csak be a bacis kölyköt a négy fal közé.

Unokatesóm vizes hajjal leül az ágyamra, és miután én is letusoltam és átöltöztem, megmutatom neki a cikket, és elmagyarázom, hogy azért voltam olyan nyomott tegnap, a dokitól jövet, és Harry is azért volt olyan furi, de aztán megbeszéltük, és minden oké.

Fél háromkor lecsekkoljuk a neten, hogy milyen időt mond estére - kicsit hűvös, de elvileg egy felhő sem lesz az égen -, és elkezdünk öltözködni. Én egy fekete ujjatlan Wild One-feliratú pólót, farmer csőgatyát és Converse-cipő mellett döntök, míg Virág egy fekete leggings-hez egy fehér topot és egy vállban szegecses farmeringet húz magára, fehér Vans-cipővel. Pont, mire zsebre vágjuk a telefonokat, Harry dudál kettőt a ház előtt. Bezárunk magunk után, és kocsiba szállunk. Ahogy a London Eye-hoz érünk, Virág kipattan, és Niall karjaiba veti magát, mi, Harry-vel pedig komótosan kiszállunk, és a kocsi orránál barátom hirtelen ötlettől vezérelve magához húz, és hosszasan megcsókol.

   - Nagyon finom illatod van - dönti a homlokát az enyémnek, én meg elpirulok. Nyom egy puszit az orrom hegyére, majd társulunk a többiekhez. Mindenki köszönt mindenkit, majd elindulunk Josh felé, aki már a London Eye jegypénztáránál áll. Bemutatkozunk nekik, majd Louis átkarolja a dobost, és valami fura torokhangon megkérdezi:

   - Na, mi van, csórikám, fél év után felültettek? - erre mindenki felröhög. Josh csak megrázza a fejét, és a hátunk mögé mutat, egy szőke lány irányába, aki éppen felénk tart. A lány egy fehér, mell alatt rojtos ujjatlan pólót és egy világos farmersortot visel, nyári csizmával. Emellett gyönyörű a mosolya, és a haja... istenem. Az ilyen lányok láttán megy el a létezéstől való kedvem, annyira meseszép. Tipikus hercegnő-kinézet. Ahogy mellénk ér, hozzábújik Josh-hoz, aki mormog valamit barátnője fülébe, majd egymást átkarolva felénk fordulnak:

   - Fiúk-lányok, ő itt a barátnőm - mutatja be Josh a lányt - Catherine Benson.

   - Hali! - int a csaj mindnyájunknak. Bemutatkozunk neki, majd Harry egyszer csak felkiált:

   - Cat!

   - Ed? - fordul felé döbbenten a lány - úristen, mióta nem láttalak már! - borul hirtelen Harry nyakába - már tuti van vagy nyolc éve! - nevet fel boldogan.

   - Miről maradtunk le? - kapkodom a barátom és társaságunk új tagja között a fejemet.

   - Én is szeretném tudni - biccent Josh.

   - Mi az, hogy nyolc év, ezt max. én mondhatom, egyfolytában ott vagyok a tévében, a rádióban, plakátokon, a neten... - sorolja Harry.

   - Jó-jó, tudjuk, a csapból is te folysz - legyint Catherine, mire Harry csak megforgatja a szemeit.

   - Azért, embereket még mindig olyan baromi kedvesen tudsz lerendezni... - jegyzi meg cinikusan, mire a lány felnevet.

   - Valaki árulja már el, hogy miért vagyok ilyen izgatott! - szól bele a kis csevejükbe Louis. Catherine félénken felénk pillant, majd Harry-re néz.

   - Mondjad - legyint barátom, majd magához von engem, hátulról átkarolja a derekamat, és belepuszil a hajamba.

Mint kiderült, Catherine és Harry már pólyáskoruk óta szomszédok voltak Holmes Chapel-ben... egymás mellett nőttek fel, és mivel a lány nem volt éppen az a fajta, aki kiakadt attól, ha hozzáért egy fiú, egész jól megtalálták Harry-vel a közös hangot... de aztán Catherine szülei kaptak egy nagyon jó állásajánlatot Ausztráliában, így kiköltöztek a kenguruk közé. Így szétszakítva a barátságukat. Aztán Harry-nek jött az X-Faktor, bepörgött az élete, Catherine meg megtalálta a helyét, így el is felejtették egymást.

   - Alig akarom elhinni, hogy ilyen körülmények között találkozunk! Amikor Josh azt mondta, hogy egy banda dobosa, azt hittem, hogy egy amatőr bandánál játszik vagy valami... - magyarázza Catherine.

   - Köszi, drágám - biccent Josh - én is szeretlek.

   - Hát, bocsánat... nem hallgatok 1D-t... - vallja be pironkodva - jobban vonz a rock világa... azért, csajok, remélem, hogy ezért nem nyírtok ki - nevet ránk fogpasztareklám-mosollyal.

   - Viccelsz? - néz rá cinikusan Eleanor - most komolyan... mit keresel még itt? - folytatja a jelenetet tettetett lenézéssel - mit akarsz itt, kis csíra? - dobja át a vállán hosszú barna loknijait. A lány zavarában velem veszi fel a szemkontaktust.

   - Ne is törődj vele - kacsintok rá - még gyakorolnia kell a szarkazmust - legyintek.

   - Na, há' má' há' na... - hápog (szó szerint) Eleanor - lehet, hogy a te pasid a cinizmus királya, de attól még én is tehetséges vagyok! - erre Louis csak magához húzza barátnőjét, és elkezdi simogatni a fejét:

   - Igeeeeen... aaaz vaaaagy... KEVIN!!! - mutat egy galambra a földön, ami rögtön el is repül, mivel Süsü a frászt hozta szegény ártatlan madárra az ordításával.

   - Ez a gyerek tuti százas? - hajol a hozzám Catherine, és biztosítom róla, hogy igen, csak... csak neki minden galamb Kevin.

   - Majd megmutatom, miért - legyintek mosolyogva, mire Harry, egyik kezével engem ölel át a derekamnál, a másikkal pedig Catherine-t a nyakánál.

   - Srácok, Cat is Directioner lesz! - vigyorog rám.

   - Köszönöm a bizalmat, hogy szerinted képes vagyok bárkiből Directioner-t csinálni... - biccentek.

   - Én meg azért, hogy szerinted Directioner leszek azok után, hogy tudom; hat éves korodban... - kezdi el mondani Cat, de Harry még idő előtt betapasztja a kezével a lány száját, aki erre elkezd röhögni.

   - Na, jó. Harry, eleget barátkoztál már, kérem vissza a barátnőmet - szólal fel Josh, és Catherine felé nyújtja a kezét. Ő rögtön belekapaszkodik a dobos karjába, Harry továbbra is a derekamon pihenteti a kezét, Niall és Virág azóta sem engedték el egymást, Louis pedig Eleanor vállát karolja át. Csak Liam van egyedül... Danielle-nek ma egész nap próbája van. Amikor a jegypénztárnál megvesszük a jegyeket, meglátom, hogy Daddy Direction búsan bandukol kis csapatunk végén, így kinyújtom felé a kezemet:

   - Gyere, Liam - mosolygok rá - fogd az én kezem. Vigyázz rám, félek a magasban - Liam meghatottan elmosolyodik, és megfogja a kezem. Úgy, ahogy egy apuka szokta a kislányáét, amikor átmennek az úttesten.

   - Liam, ne felejtsd el: ő az enyém - jelenti ki "féltékenyen" Harry.

   - Hé, Bongyor-baba, ne lopd a szövegem, mert Superman bekeményít, aztán lesz ne mulass! - szól hátra neki Louis, amikor felszállunk a London Eye-ra. Viall, Eleounor és az újdonsült páros, Jatherine egy-egy külön fülkében, mi pedig, hárman ülünk fel az óriáskerékre. A kilátás, mint mindig, bámulatos. Imádom London-t.

De miért érzem úgy, hogy aggódnom kell Catherine miatt?